erkölcsi kötelességét; a szellem-hit (istenimádat) a szellemi létezés valóságának vallása. A gondolkodásnak ez a három alapvető tényezője személyiségfejlődésben egyesíthető és összehangolható, vagy különben egymáshoz képest aránytalanná és gyakorlatilag összefüggéstelenné válnak az adott rendeltetésükben. De amint egyesítetté válnak, a tényszerű tudomány, az erkölcsi bölcselet és a tiszta vallásos tapasztalás kapcsolatából álló erős jellemet képeznek. E három mindenségrendi meglátás az, amely a dolgokban, a jelentéstartalmakban és az értékekben szerzett és az azokkal kapcsolatos emberi tapasztaláshoz tárgyilagos igazolást, valóságalapot nyújt.
16:6.11 (192.7) Az oktatás célja, hogy az emberi elme veleszületett képességeit fejlessze és élesítse; a polgárosultság célja azok kifejezése; az élettapasztalás célja azok megélése; a vallás célja azok nemesebbé tétele; és a személyiség célja azok egyesítése.
7. Erkölcsök, erény és személyiség
16:7.1 (192.8) Az értelem egyedül nem lehet magyarázat az erkölcsi természetre. Az erkölcs, az erény az emberi személyiségben eredendően benne rejlik. Az erkölcsi érzék, a kötelesség felismerése az emberelme-képesség egyik alkotóeleme és társa az emberi természettől elidegeníthetetlen egyéb vonásoknak: a tudományos kíváncsiságnak és a szellemi látásmódnak. Az emberi gondolkodásmód messze meghaladja az ember állati rokonaiét, de az ember erkölcsös és vallásos természete az, ami alapvetően megkülönbözteti őt az állatvilágtól.
16:7.2 (193.1) Egy állat különbségtételre utaló válasza a viselkedés hajtóerő szintjére korlátozódik. A magasabb rendű állatok feltételezett rálátása a hajtóerő szinten van és rendszerint csak az ilyen szintű kísérlet és hibázás megtapasztalását követően jelenik meg. Az ember képes tudományos, erkölcsi és szellemi alapú éleslátást gyakorolni mindenfajta felfedezést és kísérletezést megelőzően is.
16:7.3 (193.2) Csak egy személyiség tudhatja, hogy mit tesz, mielőtt megtenné azt; csakis a személyiségek rendelkeznek azzal a képességgel, hogy előre látják a tapasztalást. Egy személyiség képes előretekinteni mielőtt megtenne valamit, és ezért képes tanulni mind az előrelátásból, mind pedig a cselekvésből. Egy személyiséggel nem bíró állat rendszerint csak cselekvés útján tanul.
16:7.4 (193.3) A tapasztalás eredményeként az állat képessé válik arra, hogy megvizsgálja a cél eléréséhez vezető különböző utakat és az összegyűjtött tapasztalatai alapján valamely megközelítési módot válasszon. A személyiség azonban képes magát a célt is megvizsgálni és ítéletet alkotni arról, hogy megéri-e a cél elérése, vagyis képes ítéletet alkotni annak értékéről. Az értelem önmagában is képes a mérlegelés nélkül kitűzött célok eléréséhez a legjobb módot megtalálni, azonban egy erkölcsi lény olyan éleslátásnak van a birtokában, mely révén képessé válik a célok közötti és a jelentéstartalmak közötti különbségtételre. Egy erkölcsi lény a választás erénye birtokában nemkülönben értelmes. Tudja, hogy mit cselekszik, miért éppen úgy cselekszik, hol cselekszik és hogy miként fogja elérni a célját.
16:7.5 (193.4) A halandói törekvéseinek céljait meg nem különböztető ember az állati létezés szintjén működőként találja magát. Képtelen volt kihasználni az anyagi éleslátás, erkölcsi különbségtétel és szellemi látásmód adta legfelsőbb előnyöket, melyek az ő mint személyes lény mindenségrendielme-adottságának szerves részét képezik.
16:7.6 (193.5) Az erény igazságosság — a mindenségrenddel való összhang. Az erények nevesítése nem azt jelenti, hogy meghatározzuk azokat, hanem azt, hogy megéljük azokat a megismerésük érdekében. Az erény nem pusztán tudás és még csak nem is bölcsesség, hanem inkább a mindenségrendi előrehaladás egyre magasabb szintjeinek elérésében megszerzett fokozatos tapasztalás valósága. A halandó ember hétköznapi életében az erény a jónak a rossz ellenében való következetes választásában jelenik meg, és e választási képesség a bizonyítéka annak, hogy az ember erkölcsi természettel rendelkezik.
16:7.7 (193.6) Az embernek a jó és a rossz közötti választását nemcsak az ő erkölcsi természetének erőssége befolyásolja, hanem olyan hatások is közrejátszanak, mint a tudatlanság, az éretlenség és a csalatkozás. Arányérzék is érvényesül az erény gyakorlásában, mert rosszat művelhet akkor is, amikor a kevesebbet választja a nagyobb helyett hamisság vagy megtévesztés eredményeként. A viszonylagos becslés és az összehasonlító felmérés képessége az erkölcsi területen működő erények gyakorlásához vezet.
16:7.8 (193.7) Az ember erkölcsi természete tehetetlen lenne a felmérés, a különbségtétel képessége nélkül, a jelentéstartalmak mélyreható elemzésére való képesség nélkül. Az erkölcsi választás hasonlóképpen hasztalan volna a szellemi értékek tudatosságát megteremtő mindenségrendi látásmód nélkül. Az értelem oldaláról nézve az ember azért emelkedik fel az erkölcsi lény szintjére, mert személyiséggel rendelkezik.
16:7.9 (193.8) Az erkölcs sohasem emelhető magasabb szintre törvénnyel vagy erővel. Ez a személyes és szabad akaraton alapul és olyan fajta járvány útján kell elterjednie, melynek alapja az, hogy az erkölcsileg kitűnő személyek kapcsolatot teremtenek olyanokkal, akik erkölcsileg kevésbé fogékonyak, de akik valamilyen mértékben vágynak arra, hogy az Atya akaratát cselekedjék.
16:7.10 (193.9) Az erkölcsös cselekedetek azok az emberi tettek, melyeket a legmagasabb értelmi szint jellemez, melyeket a felsőbb célok és a célok eléréséhez szükséges erkölcsös eszközök megválasztásában megnyilvánuló igényes megkülönböztetés vezérel. Az ilyen viselkedés erényes. Következésképp a legfelsőbb szintű erény az, hogy a mennyei Atya akaratának megcselekedését választjuk.
8. Az Urantia-személyiség
16:8.1 (194.1) Az Egyetemes Atya a lények számos, a világegyetemi ténylegesség különféle szintjein működő rendjének adományoz személyiséget. Az urantiai emberi lények a véges-halandó fajtájú személyiséget kapják, mely a felemelkedő istenfiak szintjén működik.
16:8.2 (194.2) Bár aligha vállalhatjuk fel, hogy meghatározzuk a személyiséget, azonban kísérletet teszünk annak bemutatására, hogy mi hogyan értelmezzük azokat az általunk ismert tényezőket, melyek azon anyagi, elmei és szellemi energiák együttesét adják, melyek összessége alkotja azt a működési rendet, amelyben és amelyen és amellyel az Egyetemes Atya az általa adományozott személyiséget működteti.
16:8.3 (194.3) A személyiség az eredeti természetnek egyfajta különleges sajátsága, amelynek léte független a Gondolatigazító adományozásától és megelőzi azt. Mindazonáltal az Igazító jelenléte javít a személyiség minőségi megnyilvánulásán. A Gondolatigazítók, miután az Atya által elküldettek, a természetüket tekintve azonosak, de a személyiségüket tekintve különbözők, eredetiek és egyediek; és a személyiség-megnyilatkozást még jobban befolyásolják és korlátozzák azon anyagi, elme- és szellemi természetű társult energiák sajátosságai és jellemzői, melyek a személyiség-megnyilatkozás szervezeti hordozóját alkotják.
16:8.4 (194.4) A személyiségek lehetnek hasonlók, de sohasem lehetnek azonosak. Valamely adott sorozatba, fajtába, rendbe vagy
