(437.2) 1. A Kert Hangjai. Amint az emberi törzsfejlődés bolygói menete eléri a maga legfelsőbb élőlénytani szintjét, mindig megjelennek az Anyagi Fiak és Leányok, az Ádámok és Évák, hogy elősegítsék az emberfajták további evolúcióját azáltal, hogy ténylegesen is átadják a felsőbb rendű élet-sejtanyagukat. Az ilyen Ádám és Éva bolygói állomáshelyét nevezik rendszerint Édenkertnek, és az ő személyes szeráfjaikat pedig gyakran a „Kert hangjainak” hívják. E szeráfok felbecsülhetetlen értékű segítséget jelentenek a Bolygó Ádámjainak minden, az evolúciós emberfajták testi és értelmi fejlesztését célzó munkatervükben. Az urantiai ádámi vétséget követően e szeráfok némelyikét a bolygón tartották és az ádámi hatáskört átvevő lény alá rendelték.
39:5.4 (437.3) 2. A Testvériség Szellemei. Legyen számotokra is nyilvánvaló, hogy az evolúciós világra érkező Ádám és Éva feladatainak jelentős hányadát az teszi ki, hogy a bolygó különböző emberfajtái között faji összhangot és közösségi együttműködést valósítsanak meg. Ezen eltérő bőrszínű és különböző természetű emberfajták ritkán fogadják szívesen az emberi testvériség tervét. E fejletlen emberek csak az érett emberi tapasztalás eredményeként és a testvériség szeráfi szellemeinek hűséges segédkezése révén kezdik felismerni a békés társulás bölcsességét. E szeráfok munkája nélkül igen sok késedelmet szenvednének az Anyagi Fiak azon erőfeszítései, hogy a fejlődő világ emberfajtái között összhangot teremtsenek és a fejlődésüket előmozdítsák. Ha Ádámotok kitartott volna az Urantia eredeti fejlesztési terve mellett, akkor e szellem-testvériség mostanra már hihetetlen mértékű átalakulásokat okozott volna az emberi fajon. Az ádámi vétséghez képest valóban figyelemre méltó, hogy e szeráfi rendek képesek voltak így előmozdítani a testvériség kialakulását és elérni annak a jelenlegi urantiai szintjét.
39:5.5 (437.4) 3. A Béke Lelkei. Az evolúciós ember feltörekvését az első évezredekben sok küzdelem jellemzi. A béke nem természetes állapota az anyagi területeknek. A világok a béke szeráfi lelkeinek segédkezésén keresztül ismerik fel először a „békét a földön és a jó szándékot az emberek között”. Bár ezen angyalok első urantiai erőfeszítései komoly akadályokba ütköztek, Vevona, a béke lelkeinek vezetője az ádámi időkben, az Urantián maradt és jelenleg a helyben székelő főkormányzó kíséretéhez tartozik. Ugyanez a Vevona volt az, aki Mihály megszületésekor az angyali sereg vezetőjeként „Istennek dicsőséget a Havonán és az emberek között békét és jóakaratot” hirdetett a világoknak.
39:5.6 (437.5) A bolygói evolúció későbbi korszakaiban e szeráfok közreműködnek a megbékélés eszméjének az isteni összhang fogalmával való kiváltásában a halandói továbbélési életfelfogásban.
39:5.7 (437.6) 4. A Bizodalom Szellemei. Az ősi emberek veleszületett válasza a gyanakvás; az első idők túlélési küzdelmei nem táplálják természetes mértékben a bizalmat. A bizodalom az ádámi rendszer e bolygói szeráfjai által előidézett új, emberi szerzemény. Az ő küldetésük, hogy a fejlődő emberek elméjébe véssék a bizalmat. Az Istenek igen bizalomteljesek; az Egyetemes Atya hajlandó magát — az Igazítót — önként az ember társaságára bízni.
39:5.8 (438.1) E teljes szeráfcsoportot az ádámi balsikert követően az új rendszerbe helyezték, és ők azóta is így tevékenykednek az Urantián. Ebbéli működésük nem minden siker nélküli, hiszen a polgárosodott társadalom a jelenlegi fejlődési útján sokat átvett a reményről és a bizakodásról általuk alkotott fogalmak közül.
39:5.9 (438.2) A fejlettebb bolygói korokban e szeráfok elérik, hogy az ember egyre jobban értékelje azt az igazságot, hogy a bizonytalanság a titka a megelégedést nyújtó folytonosságnak. Segítik a halandó bölcselőket annak felismerésében, hogy amikor a sikernek elengedhetetlen feltétele az ismerethiány, akkor elképesztő hiba volna, ha a teremtmény ismerné a jövőt. Javítják az ember ízlését a bizonytalanság ízének, a bizonytalan és ismeretlen jövő meghittségének és varázsának értékelésében.
39:5.10 (438.3) 5. A szállítók. A bolygói szállítók az egyes világokat szolgálják. A szeráf-társított lények többségét átutazókként hozzák e bolygóra; itt csak rövid időre szakítják meg útjukat; a saját szeráfi szállítóik gondjaira vannak bízva; de azért nagy számban állomásoznak ilyen szeráfok az Urantián. Ők az olyan helyi bolygói viszonylatban működő szállító személyiségek, mint amilyen az Urantia-Jerusem viszonylat is.
39:5.11 (438.4) Az angyalokról alkotott szokványos fogalmatok eredete a következő: a testi halál előtti pillanatokban néha gondolati jelenség áll elő az emberi elmében, és úgy tűnik, hogy ezen elhomályosuló tudat valamiféle látogató-angyali formát jelenít meg, mely nyomban az angyalokról kialakított, az egyén elméjében rögzült fogalmakkal azonosul.
39:5.12 (438.5) Az angyalok szárnyakkal való felruházottságának téveszméje nem teljesen azokból a régi képzetekből fakad, hogy a repüléshez szárnyakra van szükségük. Emberi lények néha engedélyt kaptak arra, hogy megfigyelhessék a szeráfokat, amint azok éppen szállítási szolgálatra készülődtek, és e tapasztalatokból kialakult hagyományok nagyban meghatározták az urantiai angyalfogalmakat. Ha megfigyelünk egy szállító szeráfot, amint éppen felkészítik a bolygóközi utazásra rendelt utas fogadására, akkor olyasmit láthatunk, ami úgy tűnhet, mint az angyal fejétől a lábáig terjedő kettős szárny. A valóságban e szárnyak energiaszigetelések — súrlódási pajzsok.
39:5.13 (438.6) Amikor a mennyei lényeket társítani akarják a szeráffal az egyik világról a másikra való átkelés érdekében, akkor a szféra központjára szállítják és a megfelelő nyilvántartásba vételt követően átkelési alvásba helyezik őket. Közben a szállító szeráf vízszintes helyzetbe áll közvetlenül a bolygó világegyetemi energiasarka fölött. Az energiapajzsok teljesen nyitott állása mellett a szolgálatban lévő szeráfi segítők az alvó személyiséget ügyesen elhelyezik közvetlenül a szállító angyal felső részén. Ezután a felső és alsó pajzsot gondosan lezárják és a helyére igazítják.
39:5.14 (438.7) És ekkor, az átalakítók és a továbbítók hatására egy furcsa átalakulás indul meg, amint a szeráfot felkészítik a világegyetemi körök energiaáramaiba való bekapcsolódásra. Külső megjelenésében a szeráf mindkét végén elkezd kicsúcsosodni és egy borostyán árnyalatú különös fény úgy beborítja, hogy rövid idő múlva már nem lehet felismerni a szeráf-társított személyiséget. Amint minden kész az indulásra, a szállításvezető az életszállítmány megfelelő ellenőrzését elvégzi, végrehajtja azokat a szokványos ellenőrző vizsgálatokat, melyekkel meggyőződhet arról, hogy az angyal vajon megfelelően rákapcsolódott-e a körre, és ezután jelenti, hogy az utazó szeráf-társítása megfelelő, az energiák beállítása rendben van, az angyal szigetelése megfelelő és minden készen áll az indulási villanásra. Ezután a gépi szabályozók, mert ketten vannak, elfoglalják a helyüket. Ekkorra a szállító szeráf már egy csaknem átlátszó, rezgő és torpedó alakú, villódzó fényjelenséggé vált. Ekkor a teremtésrész forgalomirányítója odarendeli az élő energia-továbbítók segédcsoportjait, szám szerint rendszerint ezret; aztán megadja az úti célt, és megérinti a szeráfi szállítmány legközelebbi elérhető pontját, mely villámlásszerű sebességgel kilő előre, mennyei fényességű nyomot hagyva maga után, amint a bolygó
