Fiú nem jön el a halandó emberhez, mint az isteni akarat, az emberi elmében lakozó Gondolatigazító, viszont az Örökkévaló Fiú eljött az urantiai halandó emberhez, amikor az ő Fiának, a nebadoni Mihálynak az isteni személyisége a názáreti Jézus emberi természetében megtestesült. A teremtett személyiségek tapasztalásában való osztozás érdekében az Isten paradicsomi Fiainak a magukévá kell tenniük a teremtmények tényleges természetét, és isteni személyiségüket meg kell testesíteniük úgy, mint tényleges teremtményt. A megtestesülés, a Szonarington titka, a Fiú azon eljárása, mellyel megszabadul a személyiségének abszolút jelleget adó, mindent magába foglaló béklyóitól.
7:5.5 (86.6) Réges-régen az Örökkévaló Fiú önmagát adta a központi teremtésrész minden egyes körének azért, hogy a Havona minden lakosa és zarándoka, beleértve az idő felemelkedő zarándokait is, megvilágosodását és fejlődését segítse. E hét alászállása közül egyikben sem működött felemelkedőként vagy havonai honosként. Ő saját magaként létezett. Tapasztalása egyedi volt; e tapasztalás nem emberi vagy egyéb zarándokkal volt kapcsolatos, és nem is emberi vagy egyéb zarándokként zajlott le, de személyes-feletti értelemben bizonyos tekintetben társuló volt.
7:5.6 (86.7) Azon az egyéb részen sem kelt át, amely a belső Havona-kör és a Paradicsom területe között van. Számára, abszolút lény számára nem lehetséges, hogy a személyiségtudatát felfüggessze, mert minden szellemi gravitációs erővonal őrajta halad át. Ezen alászállások alatt a szellemi fényességű központi paradicsomi lakóhely fénye nem halványult el, és a Fiú egyetemes szellem-gravitációs hatalma sem gyengült.
7:5.7 (87.1) Az Örökkévaló Fiú havonabeli megtestesülései kívül esnek az emberi képzelet határain; ezek tapasztalás-meghaladók voltak. Ő hozzájárult az összes Havona tapasztaláshoz akkor és azt követően, azt viszont nem tudjuk, hogy hozzájárult-e az ő öröktől való létezésen alapuló természetének feltételezett tapasztalás által fejlődő készségéhez. Ez a paradicsomi Fiak alászállási rejtélyéhez tartozik. Azt azonban hisszük, hogy bármire tett is szert az Örökkévaló Fiú ezeken az alászállási küldetéseken, azt azóta is visszatartja; de nem tudjuk, hogy valójában mi az.
7:5.8 (87.2) Bármily nehézséget okoz is nekünk az Istenség Második Személye alászállásainak megértése, mégis értjük az Örökkévaló Fiú egyik Fiának Havona-alászállását, aki szó szerint átment a központi világegyetem körein és ténylegesen is osztozott azon tapasztalásokban, melyek az Istenség elérésére törekvő felemelkedő lény felkészülésének részét képezik. Ez volt az eredeti Mihály, az elsőszülött Teremtő Fiú, és ő körről körre megszerezte a felemelkedő zarándoki léttel járó élettapasztalatokat, miközben minden egyes kör valamely szakaszában személyesen utazott e zarándokokkal. Erre az összes közül a Havonát először elért halandó, Grandfanda idejében került sor.
7:5.9 (87.3) Talán egyebet is kinyilvánított ezen eredeti Mihály, mindenesetre a Havona teremtményei számára valóságossá tette az Eredeti Anya Fiú páratlan alászállását. Olyannyira valóságossá, hogy az időnek a Havona-körök elérésén munkálkodó minden egyes zarándokát mindörökre örömmel töltött el és megerősített az a bizonyos tudás, hogy Isten Örökkévaló Fia hétszer mondott le a paradicsomi hatalomról és dicsőségről annak érdekében, hogy szert tehessen a tér-idő zarándokok tapasztalataira a fokozatos Havona-fejlődés hét körén.
7:5.10 (87.4) Az Örökkévaló Fiú nem más, mint a minden Istenfit az alászállási segédkezéseikben szerte az idő és tér világegyetemeiben megihlető minta. A mellérendelt Teremtő Fiak és társaik, az Ítélkező Fiak egyéb ki nem nyilvánított fiúi rendekkel együtt mind osztoznak e csodálatos szándékban, hogy magukat a teremtményi élet különféle rendjeinek adományozzák és maguk teremtményként is alászálljanak. Ennélfogva, szellemlényegét tekintve, valamint természetének és eredetének rokonsága okán igazolódik, hogy minden egyes Istenfiúnak a tér világaiba történő alászállásában, ezen alászállásokban, azokon keresztül és azok révén, az Örökkévaló Fiú magát a világegyetemek saját akarattal bíró, értelmes teremtményeinek adományozta.
7:5.11 (87.5) Szellemében és természetében, hacsak nem minden sajátosságában, minden egyes paradicsomi Fiú istenmód tökéletes képe az Eredeti Fiúnak. Szó szerint igaz, hogy aki látta a paradicsomi Fiút, az látta az Isten Örökkévaló Fiát is.
6. A paradicsomi Istenfiak
7:6.1 (87.6) A több Istenfira vonatkozó ismeretek hiánya komoly félreértések forrása az Urantián. Ez a tudatlanság mindegyre megmarad az olyan kijelentések ellenére is, mint amelyet ezen isteni személyiségek egyik tanácskozásáról készített feljegyzés őriz: „Amikor az Istenfiak örvendeztek és az összes Hajnalcsillag együtt dalolt.” Az övezeti szabványidőben mért ezerévenként az isteni Fiak különböző rendjei rendszeres tanácskozásra gyűlnek.
7:6.2 (87.7) Az Örökkévaló Fiú a személyes forrása azon imádatra méltó irgalmas és segédkező sajátosságoknak, melyek oly nagy mértékben jellemzik az alászálló Istenfiak minden rendjét amint szerte a teremtésrészekben működnek. A teljes isteni természetet, hacsak nem akár a sajátosságok teljes végtelenségét, az Örökkévaló Fiú kimeríthetetlenül átadja a paradicsomi Fiaknak, akik az örökkévaló Szigetből jönnek elő azért, hogy a világegyetemek mindensége számára az ő isteni jellemét kinyilatkoztassák.
7:6.3 (88.1) Az Eredeti és Örökkévaló Fiú az Egyetemes Atya „első” teljessé tett és végtelen gondolatából leszármazott személy. Minden alkalommal, amikor az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú közösen megtervez egy új, eredeti, azonos, egyedi és abszolút személyes gondolatot, akkor abban az adott pillanatban ezen alkotó idea tökéletesen és véglegesen megszemélyesül egy új és eredeti Teremtő Fiú lényében és személyiségében. E Teremtő Fiak szellemtermészetükben, isteni bölcsességükben és mellérendelt teremtő erejükben a lehetőséget tekintve egyenlők az Atya Istennel és a Fiú Istennel.
7:6.4 (88.2) A Teremtő Fiak a Paradicsomról indulnak el az idő világegyetemeibe és a Harmadik Forrás és Középpont szabályozó és alkotó segítőivel együttműködve fejezik be a fokozatos evolúción áteső helyi világegyetemek megszervezését. E Fiak nem kapcsolódnak be az anyag, az elme és a szellem központi és egyetemes szabályozási tevékenységeibe, és nem is érintettek ezekben. Így az ő alkotó cselekedeteiket korlátozza az Első Forrás és Középpont és az ő mellérendelt Abszolútjainak elő-létezése, elsőbbsége és elsődlegessége. E Fiak csak azt képesek irányítani, amit maguk hoznak létre. Az abszolút irányítás az elsődleges létezésben rejlik és elválaszthatatlan az örök jelenléttől. Az Atya marad az elsődleges a világegyetemekben.
7:6.5 (88.3) Miként az Atya és a Fiú megszemélyesíti a Teremtő Fiakat, nagyobbrészt úgy személyesíti meg a Fiú és a Szellem az Ítélkező Fiakat. E Fiak azok, akik a teremtményi megtestesülés során szerzett tapasztalatokban elnyerik a jogot ahhoz, hogy úgy szolgáljanak, mint az idő és tér teremtésrészeinek túlélését megítélő bírák.
7:6.6 (88.4) Az Atya, a Fiú és a Szellem egyesül abból a célból is, hogy a sokoldalú Háromsági Tanító Fiakat megszemélyesítse, akik az összes személyiség, legyen az emberi vagy isteni, fenséges tanítóiként bejárják a nagy világegyetemet. Ezen kívül van még számos egyéb,
