Az ISTEN szó az Istenség mindenféle megszemélyesítését magába foglaló jelkép. A kifejezés az Istenség-működés minden egyes személyes szintjén külön meghatározást igényel és az egyes szinteken belül az értelmezéseket tovább kell pontosítani, mivel e kifejezés az Istenség különböző mellé- és alárendelt megszemélyesüléseinek megjelölésére is használható; például: a paradicsomi Teremtő Fiak — a helyi világegyetemi atyák.
0:2.7 (4.1) Az Isten kifejezés alatt, az alkalmazási körtől függően, a következőket értjük:
0:2.8 (4.2) Megjelölési jelleggel — mint az Atya Isten.
0:2.9 (4.3) Szövegösszefüggésben — valamely istenségszint vagy társulás magyarázatakor. Az Isten szó pontos értelmezésével kapcsolatos kétely felmerülése esetén javasolható az Egyetemes Atya személyére gondolnotok.
0:2.10 (4.4) Az Isten kifejezés mindig személyiséget jelöl. Az Istenség utalhat isteniségi személyiségekre, de másra is.
0:2.11 (4.5) Az ISTEN szó ezekben az írásokban a következő jelentésekben használatos:
0:2.12 (4.6) 1. Atya Isten — Teremtő, Szabályozó és Megtartó. Az Egyetemes Atya, az Istenség Első Személye.
0:2.13 (4.7) 2. Fiú Isten — Mellérendelt Teremtő, Szellem Szabályozó és Szellemi Igazgató. Az Örökkévaló Fiú, az Istenség Második Személye.
0:2.14 (4.8) 3. Szellem Isten — Együttes Cselekvő, Egyetemes Egységbe-rendező és Elme Adományozó. A Végtelen Szellem, az Istenség Harmadik Személye.
0:2.15 (4.9) 4. A Legfelsőbb Isten — az idő és a tér ténylegessé váló vagy fejlődő Istene. A teremtmény-Teremtő azonosságot a térben és időben való tapasztalás útján, társulásban megvalósító személyes Istenség. A Legfelsőbb Lény az idő és a tér evolúciós teremtményeinek tapasztalás által fejlődő Isteneként személyes tapasztaláson keresztül éri el az Istenség-egységet.
0:2.16 (4.10) 5. A Hétszeres Isten — az időben és a térben bárhol ténylegesen működő Istenség-személyiség. A központi világegyetemben és annak határain kívül tevékenykedő és a tér-időbeni egyesülő Istenség-kinyilatkoztatás első teremtményi szintjén a Legfelsőbb Lényként erő-megszemélyesülést végrehajtó személyes paradicsomi Istenségek és teremtőtársaik. Ez a szint, vagyis a nagy világegyetem alkotja a paradicsomi személyiségek tér-időbeli alászállásának és ennek ellentettjeként az evolúciós teremtmények tér-időbeli felemelkedésének szféráját.
0:2.17 (4.11) 6. A Végleges Isten — a felsőbb-idő és a meghaladott tér meglényegülő Istene. Az egyesülő Istenség-megnyilatkozás második tapasztalásbeli szintje. A Végleges Isten fogalma magába foglalja az abszonit-személyesen-túli, a tér-időt-meghaladó és a meglényegült-tapasztalásbeli értékek tényleges elérését, melyek az Istenség-valóság végleges alkotó szintjein hangolódnak össze.
0:2.18 (4.12) 7. Az Abszolút Isten — a meghaladott személyesen-túli értékek és isteniségi jelentéstartalmak tapasztalás által fejlődő Istene, a jelenleg öröktől való létezésen alapuló Istenségi Abszolút. Ez az egyesülő Istenség-kifejeződés és Istenség-kiterjedés harmadik szintje. E legteljesebb alkotói szinten az Istenség tapasztalás útján megvalósítja a megszemélyesülés lehetőségét, eléri az isteniség teljességét és kimeríti a más-megszemélyesülés egymást követő fejlődési szintjein való ön-kinyilatkoztatás képességét. Az Istenség ekkor rátalál a Korlátlan Abszolútra és megtapasztalja a vele való azonosságot.
III. Az Első Forrás és Középpont
0:3.1 (4.13) A teljes, végtelen valóság hét fokozatban és hét mellérendelt Abszolútként létezik:
0:3.2 (5.1) 1. Az Első Forrás és Középpont.
0:3.3 (5.2) 2. A Második Forrás és Középpont.
0:3.4 (5.3) 3. A Harmadik Forrás és Középpont.
0:3.5 (5.4) 4. A Paradicsom Szigete.
0:3.6 (5.5) 5. Az Istenségi Abszolút.
0:3.7 (5.6) 6. Az Egyetemes Abszolút.
0:3.8 (5.7) 7. A Korlátlan Abszolút.
0:3.9 (5.8) Isten, mint az Első Forrás és Középpont elsődleges a teljes valósághoz viszonyítva — mégpedig korlátlanul. Az Első Forrás és Középpont éppúgy végtelen, mint ahogy örökkévaló is, ezért kizárólag az akarat korlátozhatja vagy szabhat neki határt.
0:3.10 (5.9) Isten — az Egyetemes Atya — az Első Forrás és Középpont személyisége, és mint ilyen, végtelen és személyes felügyeleti viszonyt tart fenn minden mellérendelt és alárendelt forrással és középponttal. Ez az ellenőrzés a lehetőségeit tekintve személyes és végtelen, még ha ténylegesen nem is működik, mivel a mellé- és alárendelt források és középpontok, valamint személyiségek tökéletesen működnek.
0:3.11 (5.10) Az Első Forrás és Középpont ezért elsődleges minden területen: az istenivé tett vagy az istenivé nem tett területén, a személyes vagy a személytelen területén, a tényleges vagy a lehetséges területén, a véges vagy a végtelen területén. Egyetlen dolog vagy lény, semmiféle viszonylagosság vagy véglegesség sem létezik úgy, hogy az Első Forrás és Középpont elsődlegességével ne lenne közvetlen vagy közvetett kapcsolatban és ne függene tőle.
0:3.12 (5.11) Az Első Forrás és Középpont a világegyetemmel a következőképpen áll kapcsolatban:
0:3.13 (5.12) 1. Az anyagi világegyetemek gravitációs erői az alsó-Paradicsom gravitációs középpontjában futnak össze. Ez az oka annak, hogy az ő személyének földrajzi elhelyezkedése örökre abszolút helyzetben rögzül a Paradicsom alsó vagy anyagi síkjának erő-energia középpontjához. Az Istenség abszolút személyisége viszont a Paradicsom felső vagy szellemi síkján létezik.
0:3.14 (5.13) 2. Az elmeerők a Végtelen Szellembe tartanak; a különvált és széttartó mindenségrendi elme a Hét Tökéletes Szellembe; a ténylegesben megjelenő Legfelsőbb elme pedig mint tér-idő tapasztalás, Madzsesztonba.
0:3.15 (5.14) 3. A világegyetemi szellemerők az Örökkévaló Fiúba irányulóan összetartók.
0:3.16 (5.15) 4. Az istenség korlátlan cselekvési képessége az Istenségi Abszolútban lakozik.
0:3.17 (5.16) 5. A végtelenségi korlátlan válaszadó képesség a Korlátlan Abszolútban van meg.
0:3.18 (5.17) 6. A két Abszolút — a Korlátozott és a Korlátlan — az Egyetemes Abszolútban és általa hangolódik össze és egyesül.
0:3.19 (5.18) 7. Egy evolúciós erkölcsi lény vagy bármely más erkölcsi lény magvában való személyiségének középpontja az Egyetemes Atya személyiségében van.
0:3.20 (5.19)
