a kalandot.
Minerva ajkai felfelé görbültek, ahogy a férfi körbeforgatta a táncparketten.
- Kicsoda Ön? – kérdezte ziháló hangon.
- A nevem Brian Kennington.
Arcát közelebb vonta a lányéhez.
- És téged hogy hívnak, szépségem?
- Jobban szeretem a szépséget.
A vallomástól átfutott a forróság a mellkasán.
- De a nevem Minerva Fox.
Valami megvillant a férfi sötét szemeiben, egy pillanatnyi hezitálás, vagy határozatlanság. Minerva csak arra tudott gondolni, hogy elhagyta a játékos kedve. Talán ismerte őt? Esetleg ismerte a családját? Ettől függetlenül kérdései voltak és túlságosan jól érezte magát a férfivel ahhoz, hogy itt véget érjen a kalandja.
Belenézett a szemébe, és megkérdezte:
- Miért tört be a hintómba?
- Attól félek, hogy tönkreteszem a kalandját, ha válaszolok.
Újra megpörgette, mielőtt visszavezette volna a táncparketten keresztül.
- Úgy tűnt, hogy kalandra vágyik.
- Úgy van…
Szavai elhalkultak, miközben orcái elpirultak. Alig hitte el, hogy tényleg kimondta ezeket a szavakat. Minerva régóta vágyott már kalandra. Ez volt az a vágy, amely felháborító ötletekhez és kotnyelességhez vezette. És mégis, valójában soha nem volt része kalandban.
Mostanáig.
Sugárzóan nézett a férfire, zavarát legyőzte a vágy, hogy a pillanatnak éljen.
- Lovaglóülésben szeretnék lovagolni, táncolni egy szökőkútban, pisztollyal lőni…
Elfordította a tekintetét, és úgy folytatta:
- Bolondozni szeretnék mezítláb a fűben, táncolni az esőben, és megcsókolni egy idegent.
Pulzusa felgyorsult a vallomásoknál, és most először szabadnak érezte magát.
- Most biztosan a legrosszabbakat gondolja rólam.
- A legjobbakat gondolom rólad – hangja selymessé és mélyebbé vált. Megfogta Minerva kezét és levezette a táncparkettről.
Minerva kíváncsi tekintettel nézett rá, amikor az édesanyja helyett a terasz felé vezette.
- Mit csinál?
- A következő kalandodba viszlek.
Egy pillanatra elfogta a pánik. Egy dolog hangot adni a vágyainak, de ez… hogy bármelyiket is valóra váltsa… vele…
- Nem tehetem.
A férfi lépése nem lassult, miközben találkozott a tekintetével.
- Persze, hogy megteheted.
- Tönkre leszek téve – tiltakozott szavaival, de nem tett semmit, hogy lépteit megállítsa.
Brian egy bűnös, huncut mosolyra húzta a száját. Az a fajta mosoly volt, ami arra használnak a gyerekek, hogy belevigyék a barátaikat a csínytevéseikbe. Minerva el volt ragadtatva a kihívástól, amit az arcán látott. Vele maradhat. Hódolhat a szeszélyeinek.
De mi van a következményekkel? Hajlandó lesz kockáztatni a lehetséges összezördülést? Elbír majd a hírneve egy kis botrányt?
Vett egy mély levegőt és megállt. Ebben az esetben nem lehet önző.
- Sajnálom, de nem tehetem. A lányoknak nem bocsátják meg olyan könnyen a vétkeiket, és nekem másokat is figyelembe kell vennem.
Fájdalmat okozott neki az elutasítás. De mégis tudta, hogy ez a helyes.
- A bálterem tele van ismerősökkel. Ha bárki meglátna minket együtt eltűnni… A családom legalább annyira szenvedne, mint én magam.
A férfi belenézett a szemébe, sötét tekintete meglágyult.
- A szemeid meghazudtolják a szavaidat.
- Nem igaz.
Brian szája sarka felfelé mozdult.
- Ha felfedeznek minket, feleségül veszlek. Most pedig siessünk! – húzta magával Minervát.
A lány szíve megremegett, lábai pedig önszántukból mozogtak.
A magasságos egek segítsenek neki! Ez a férfi – ez a kaland – olyan izgatottá tette, mint eddig semmi más korábban. Hogyan is utasíthatná el?
Конец ознакомительного фрагмента.
Текст предоставлен ООО «ЛитРес».
Прочитайте эту книгу целиком, купив полную легальную версию на ЛитРес.
Безопасно оплатить книгу можно банковской картой Visa, MasterCard, Maestro, со счета мобильного телефона, с платежного терминала, в салоне МТС или Связной, через PayPal, WebMoney, Яндекс.Деньги, QIWI Кошелек, бонусными картами или другим удобным Вам способом.
