dÃtó: Ivan Czar
SzerzÅi jogok © 2012 Amy Blankenship
Második kiadást publikálta: TekTime
Minden jog fenntartva.
Prológus
A Los Angeles-i Nemzeti Park veszélyes pumáknak és külföldrÅl behozott jaguároknak ad otthont, amelyek szabadon kószálhatnak a hatalmas erdÅben. Olykor felhÅtlen éjeken valamivel többen vannak, mivel a vidéki emberek által csak vér-állatoknak vagy alakváltóknak nevezett távoli rokonaik velük együtt vándorolnak ezeken a szelÃdÃtetlen tájakon. Az ilyen éjszakákon a többi állat rejtekébe bújik, mÃg a városból érkezÅ ragadozók ellepik a területet, hogy vadásszanak, vagy egyes esetekben olyan harcokat vÃvjanak egymással, amelyeket emberek lakta területen nem tehetnek meg.
Nincs annál nagyobb vérengzés, mint amikor az alakváltók egymással harcolnak, és ha megsérül valamelyikük, akkor ugyanolyan veszélyesek az emberekre is, mint állat-ellenfelükre. Hogy önmaguktól megvédjék az embereket, hisz köztük kell, éljenek, amikor csak lehetséges, az alakváltók a vitáikat az emberektÅl távol rendezik el és erre a legkiválóbb helyszÃnek az Åsi vadászmezÅk mélyén vannak.
Ma éjjel az erdÅ kÃsértetiesen csendessé vált, ahogy a város két legnagyobb klánjának tulajdonosa lépett be a lakatlan területre, levéve ruháikat, szabadjára engedve a bennük szunnyadó szörnyeteget. Ma éjjel egy olyan vámpÃr sÃrjánál küzdenek, aki mindkettejüket elpusztÃthatja.
Az erdÅ mélyén, ahol ember nem hallhatja Åket, Malachi a kisebb vérjaguár-klán vezére vágtatott át a sötétségen ellensége felé... akiben sosem kellett volna megbÃznia, legjobb barátja helyett. Célpontja szintén alakváltó volt, kinek a puma vére zubogott ereiben, Nathaniel Wilder... 30 éve már, hogy üzlettársak lettek.
Malachi betört a tisztásra és ott találta Nathanielt, aki emberi formában várt már rá. Néhány lépés tett elÅre, mintha csak egyik formából a másikba sétálna, Malachi is visszatért az emberi külsÅhöz. Mindketten halálos képességekkel bÃrtak, függetlenül melyik alakjukat öltötték. Emberként kisportolt alkatuk volt, acélos izmokkal a lágy bÅr alatt. Az alakváltókon lassan fognak az évek, mindketten 30 év körülinek néztek ki, holott már rég az 50-es éveikbe léptek.
Ha ez egy Hollywoodban készült filmjelenet lett volna, akkor néhány percen belül véresre fordultak volna az események, de itt a valóságban nem vérengzÅ fenevadak vicsorogtak egymásra. A meztelenség nem sokat jelent egy alakváltó számára és a hold fénye szinte rivaldafényként sütött le a párosra a felhÅk közül.
âEnnek a harcnak nem kell megtörténnie!â â mondta területét védve Nathaniel, és közben próbálta jobb belátásra bÃrni barátját. âHallgass meg! Már harminc éve történt, azóta minden megváltozott... én is megváltoztam.â
âHarminc év hazugság!â - Dörrent rá Malachi, hangja visszhangzott a tisztáson. Tekintete arra a területre révedt, ahová eltemette Kane-t, és érezte, ahogy könnyek gyűlnek a szemébe. âMiattad zártam a por és sár börtönébe Kane-t... miattad átkoztam el harminc évre!â
âNem engedhetem, hogy felnyisd a sÃrját, Malachi! Tudod, hogy mi fog történni, ha megteszed.â â Nathaniel feszült pillantást vetett Malachira, ahogy Å hosszan bámult annak az embernek a sÃrjára, ki egykoron a legjobb barátja volt. Sose értené meg. Kane vámpÃr volt és emiatt veszélyes.
Kane volt pont az egyike annak a két oknak, ami miatt a jaguárok és a pumák között sose valósulhatott meg a szövetség... Kane és Malachi gyönyörű, de csalárd és hűtlen felesége, Carlotta. ElÅször Nathaniel esett vele szerelembe, holott nem akarta, hogy a történet Ãgy alakuljon. A végén Nathaniel féltékeny Årjöngéssel vetett véget a dolognak... mondhatni, két legyet ütött egy csapásra.
âA legjobb barátom volt, aki sose árult el engem! Te voltál az, aki hátbatámadott!â Malachi szemébe könnyek szöktek a haragtól, felemelte kezét és megérintette a fülbevalót, melyet viselt; Kane fülbevalóját. Hogy tehette meg? Amikor rátalált Kane-re, ahogy a halott felesége fölé hajolt, egy pillanatra megtorpant, amÃg Nathaniel meg nem erÅsÃtette, hogy Kane volt a gyilkos.
A nÅ itt halt meg ezen a tisztáson, Ãgy azt látta helyénvalónak, hogy Kane-t ehhez a tisztáshoz láncolja bűbájjal... e föld alá. Még Kane varázskönyvét is ellopta, hogy bosszúként ellene használja.
Viszont... Nathanielnek egy dologban igaza volt. A legtöbb vámpÃr természeténél fogva gonosz, de akad néhány kivétel és Kane e kivételek egyike volt. De nem létezett annál gonoszabb a világon, mint amit Å maga cselekedett. Ezt a varázslatot csak Kane igaz lelki társa oldhatja fel.
Malachi akkoriban gonosz viccnek tartotta ezt, mivel kortalan léte ellenére Kane még nem találta meg az igaz lelki társát. Régen gyakran viccelÅdtek azon, hogy olyan nÅ még nem született erre a földre. Szemei elÅtt tisztán megjelent Kane mosolya és ahogy mondani szokta: âfurcsa humora lenne az istennek, ha megalkotna valaha is egy ilyen nÅt csak azért, hogy egy ilyen Åskori lelettel összehozzaâ.
âMár túl rég óta van eltemetve.â â szólt figyelmeztetÅ hangon Nathaniel. âAzzal a vérszomjjal és Årülettel, ami benne tombol... ha most kiszabadÃtod, mindkettÅnket elpusztÃt.â
Malachi felnézett és mereven bámult Nathanielre. âCsak engem kell megölnie, mert te addigra már halott leszel.â
Erre fenyegetésre mindketten újra átváltoztak vadállati alakjukba.
*****
Tabatha King, vagy Tabby, ahogy errefelé hÃvta mindenki, a táborhelynek a hatalmas rezervátumhoz legközelebb esÅ részén üldögélt szülei hatalmas lakóautójának lépcsÅjén fürkészve a csillagokat, amelyeket néha megpillanthatott a felhÅk között. Elfújta a szemébe lógó haját, és megkönnyebbült, hogy végre elállt az esÅ.
Ez volt élete elsÅ táborozása és eszébe nem jutott volna, hogy a kocsiban töltsön akár egy percet is. Teljesen lázba hozta ez a kirándulás és végtelenül boldog volt, amikor megengedték neki, hogy a család kiskutyáját, Scrappyt is elhozza. Rengeteget kellett kérlelnie a szüleit, de miután megÃgérte, hogy gondját viseli a kis Yorkie barátjának, nagy nehezen sikerült jobb belátásra bÃrnia szüleit.
Scrappy épp megugatta a sötétséget, körbe-körbe rohangálva, már amennyire a póráz engedte, ellenállhatatlan vággyal, hogy üldözÅbe vegye az árnyakat, melyek úgy megragadták figyelmét. A kislány hirtelen felsóhajtott, amikor Scrappy valahogy kibújt a pórázból és elszaladt. Felpattant a fém lépcsÅrÅl, amikor kiskutyája átbújt a tábort a rezervátumtól elválasztó kerÃtés alatt, egy szűk nyÃláson át.
