a nap, állj babám, alája.Gyenge orczád pirosa, fehére,
Napsugártól égne feketére.
A kikelet nyiló virággal jár,
Zöld ágak közt él vigan a madár,
S a legénynek akkor van élete,
Ha babáját szive mellé vette.
Uj a subám, fél vállamra vetem,
S irigyeim kényemre nevetem,
Mit nekem a világ? hadd fecsegjen,
Csak a szivem igaz helyén legyen.
68
Boldogtalan az én sorsom,
Rózsafa lesz a koporsóm,
Nem hittem, hogy valahára
Legyek babám unalmára.
Nekem a legtisztább estve
Fekete színre van festve;
Komor felettem az ég is;
Elhagyott a szeretőm is.
69
Azért hogy én szegény vagyok
Fekete hat lovon járok;
Fekete hat lovam karcsu,
Magam vagyok barna fattyu.
Kupeczes kalapot veszek,
Mellé rozmaringot teszek;
Szagos leszek merre járok,
Jobban szeretnek a lányok.
70
Elmehetsz, elmehetsz,
Nekem már nem kellesz.
Elmult az az idő,
Mellyben voltál kedves.
Nem azért szeretlek,
Hogy én elvegyelek,
Csak azért szeretlek,
Szóval hitegetlek.
71
A fekete retket
Csütörtökön vetik;
Azt a szőke leányt
De sokan szeretik.
Ne félj pajtás, ne félj,
Hogy soká szeretik;
Valamerre jár, kel
Tudom, kikerülik.
72
Bárányom legel mezőben,
Iszik babám a pinczében,
Vörös bor van a kezébe,
Nem tom, jutok-e eszébe.
Csak akkor jussak eszébe,
Mikor más ül az ölébe,
Akkor se jussak egyebért:
Csak az igaz szeretetért.
73
Bujdosik egy ifju a városból,
Bucsúzik ő minden barátitól,
Az kedvese reá níz,
Hull a könye, mint a viz.
Mit hagysz hát, galambom, ha elmégysz?
Ezt a gyürűt ujjamról,
Ez vagyon gyémántból,
Ezt hagyom örök ajándékul.
74
Itt a kocsi, el kell menni,
Nem is tudok szólani.
Csak az nehéz a szívemnek,
Hogy tőled meg kell válni.
Gyönge testem testére,
Bágyadt szívem szivére,
Lehajtanám bús fejemet
Fehér hattyu mellére.
75
Egy kis kórót kaszáltattam,
Ugy megégett, ugy ugy úgy.
Egy kis tejet forraltattam,
Ugy megforrott, ugy ugy úgy.
Pap fogja kezemet,
Ugy szégyenlem, ugy ugy úgy.
Mester mondja: hozzá menjek,
Ugy akarom, ugy ugy úgy.
76
Sirass anyám, sirass,
Mig előtted járok,
De aztán ne sirass,
Ha utnak indulok.
Lesznek siratóim
Az égi madarak,
Kik eltemettetnek,
Az erdei vadak.
Hulljatok levelek,
Rejtsetek el engem,
Mert az én kedvesem
Sírva keres engem.
77
Szívem szép bálványa,
Alig hogy láttalak,
El sem is hagytalak.
Kincsem, szép angyalom,
Emléked csókolom.
Szemem lánggal lobog.
E szál virágodat,
Emlékzálogodat
Szivemnél felleled,
Már most isten veled!
78
Szép a rozmaringszál bokorba,
Mikor kötik azt koszorúba;
Felteszik a szűz lány fejére,
Ugy kisérik a menyekzőre.
79
Érik a szőlő,
Hajlik a vessző,
Borul a levele.
Két szegény legény
Vándorolni készül,
De nincsen kenyere.
Eredj haza rózsám,
Süss neki rétest,
Főzz neki levest,
Hadd legyen jó kedve.
Jól megzsírozd neki,
Jól megtúrózd neki,
Ugy add a kezébe.
Sütöttem
