Népdalok és mondák (3. kötet). Erdélyi János

      Telki Pista kötött bokrétája,

      Három napig állott a pohárba.

      Ugyan, rózsám, minek is kötötted,

      Mikor én a tiéd nem lehetek.

      Nincsen nekem jobb tanyám,

      Mint a rózsám udvarán;

      Leterítem a subám,

      Oda várom a rózsám.

      Micsoda lárma ez

      Abba zöld erdőbe?

      Talán a galambom

      Lovat lop belőle?

      Csörög a békója

      Tán be vagyon hajtva.

      Kössétek, vigyétek,

      Hadd fizessen érte;

      Mert a piros hajnal

      Tilalomba érte.

      Tilalom, tilalom,

      Karancs-keszi malom,

      Nékem is tilalom,

      A kedves galambom,

      Meg nem csókolhatom,

      A mikor akarom.

      Ne nézz rám haragos szemmel,

      Ne idegenedj tőlem el.

      Ej, mert ha engem elszalasztasz,

      Ej, illyen rózsát hol szakasztasz.

      Jaj, ha elmégy tőlem, kedves,

      Kérlek hoszú utat ne vess.

      Ej, mert most is az a keserves,

      Ej, hogy messze vagy tőlem, kedves.

      Oh be esik, oh be borul,

      Oh be fázom bal oldalról;

      Oh be fázik az a karom,

      Kivel rózsámat takarom.

      Elindulok hosszu utra,

      Kiről, rózsám, ne várj vissza;

      Hosszu utnak mennyi pora,

      Szívemnek annyi bánatja.

      Árok előtt nőtt czédrusfa,

      Nem vétettem neked soha,

      Ha én vétettem valaha,

      Megbocsáss nekem, rózsafa.

      Ékes madár, be elhagyál,

      Békeséges utakon járj;

      Csendes folyóvizet igyál,

      Rózsám, rólam gondolkozzál.

      Én nem bánom, élj kedvedre,

      Csakhogy meg ne bánd végtére,

      Nem élsz még mindig kedvedre,

      Még bú is szállhat szívedre.

      Barna kis lány udvara,

      Kövicscsel van kirakva,

      Legény, ne járj éjtszaka,

      Ébredezik a gazda.

      Megfogja a hajadat,

      Rimánkodhatsz ott magad.

      Barna kis lány, eredj ki,

      Vár a rózsád oda ki.

      Nem gondolom, hogy várna,

      Gyenge szívem dobogna.

      Kapum előtt jár a posta,

      Levelemet még sem hozta,

      Hogy a rózsám él-e, hal-e

      Vagy jó egészségben van-e?

      Se nem élek, se nem halok,

      Mert csak rólad gondolkozok.

      Édes anyám rózsafája,

      Engem nyitott egyik ága.

      Bár engem se nyitott volna,

      Maradtam volna bimbóban.

      Elmehetsz már én mellettem,

      Szeretőt tarthatsz felőlem,

      Ne félj, hogy megirigyeljem,

      Soha szemedre se vetem.

      Édes anyám mondta nekem,

      Minek a szerető nekem?

      Felgondolom gyengeségem,

      Tudni sem kéne azt nékem.

      Erdő, erdő, oh be szép zöld erdő!

      Közepiben két szál gyenge vessző;

      Gulya, ménes legel benne,

      Barna rózsám az őrzője.

      Hej rózsa, rózsa,

      Rózsa, barna rózsa!

      Kaszás csillag jár fel a réteken,

      Nem házasodom meg én e télen;

      Megvár engem az a rózsa,

      Ki két orczámat csókolja,

      Hej rózsa, rózsa,

      Rózsa, barna rózsa!

      Ugyan rózsám, mit vétettem én neked,

      Hogy ugy megszomorítottad szívemet?

      Sírok bús gerlicze módra,

      Nem felelek minden szódra,

      Ne hagyj el, galambom,

      Nagy árvaságomra.

      Esik eső, bugyborékol,

      Szól a kakas, kukorékol,

      Oh, be csalárd az a kakas,

      Éjfélre szól, hajnal hasad.

      Hajnal hasad, csillag ragyog,

      A rózsámnál még sem vagyok,

      Bizonyságom

Скачать книгу