Válogatott magyar népdalok Képes kiadás
Előszó
E gyüjtemény most, a Népdalok irodalmának tizedik, tizenkettedik esztendejében, nem azt akarja szembe tüntetni, hogy azóta e téren sok ujdonság történt, hanem csak annyit mond, hogy a tisztelt vállaló urnak ilyen kisebb kötet látszott czélszerünek; én pedig azt előállitám. Ily formán ez nem második kiadás, mert csak kis része van itt annak, mi ezelőtt három testes kötetben világ elé jött; és van olyan, a mi eddig nem volt nyomtatva, sok; néhány dal pedig, ujabb értesülések, nyomozások szerint, toldva, másitva, mintegy: szerkesztve;
A vállaló ur eszméje, s annak kivitele, hogy rajzokat állitson a szöveg közé, ugy hiszem, találkozni fog a közméltánylattal. A képek nemcsak ismertetni fogják mesteröket, hanem ki is emelni vésűje becsét.
Mint Pestről eljöttöm óta más izben, ugy jelenleg is nyilvánitom, hogy a népdalokat folyvást gyűjtöm. A ki, netaláni rokonszenvvel kiséri e tárgyat, és szinte gyüjt: ha nem tud jobbat tenni, küldje hozzám gyüjteményét; itt, bizonyos, miszerint el nem vész, sőt inkább valamennyi együtt lesz.
Sárospatak, april 29. 1857.
SZERELMI DALOK
1
Ha én páva volnék,
Páva módra járnék;
Dunavizet innám,
Dunát átrepülném,
Fenyőágra szálnék,
Fenyőmagot enném,
Aztán megrázkodnám,
Tollam elhullatnám.
Leányok felszednék,
Menyecskék megkötnék,
Urfiak viselnék.
2
A merre én járok,
Még a fák is sirnak,
Gyenge ágairul
A levelek hullnak.
Hulljatok levelek,
Rejtsetek el engem,
Mert az én galambom
Sirva keres engem.
Hulljatok levelek,
Sűrűn az utamra,
Hogy ne tudja rózsám,
Merre ment galambja.
3
Amott kerekedik egy fekete felhő,
Abban tollászkodik sárga lábu holló.
Várj meg, holló, várj meg, hadd üzenjek tőled
Apámnak, anyámnak, jegybeli mátkámnak.
Ha kérdik: hol vagyok, mondd meg, hogy rab vagyok,
A török udvarban talpig vasban vagyok.
4
Édes dudu, duduskám,
Szép babukám, babuskám,
Alakom, angyalkám,
Pintyőke madárkám!
Tubám, tőlem ne repülj,
Hanem hiv fészkedbe ülj,
Lankadt ölembe dülj,
Nekem örömet szülj.
Osztozzál egy szivemmel,
Lelket végy egy lelkemmel;
Nevess beszédimmel,
Könyezz szemeimmel.
Vannak, kik reád vásnak,
Nem engedlek én másnak,
Sem a gaz szokásnak,
Bár sok vermet ásnak.
Téged, téged szeretlek,
Téged, téged kedvellek,
Tégedet kisérlek,
Meddig el nem érlek.
Csin-csillagom kegyesem,
Lépes mézem, édesem,
Egy szóval: mindenem,
Tudod, én Istenem!
Szép képed szeplőtelen,
Szived pedig szintelen;
Jöj szivem, én velem,
Van rólad hitelem.
Piros pipacs ajakid,
Kökény egy pár szemeid,
Pár czitrom melleid,
Sólyom tekinteteid;
Termeted keménysége,
Szép testednek épsége
Teljes egéssége,
És mi nemessége!
Engemet megkötöztek,
Mind halálig meggyőztek.
Izre-porra törtek,
Örökre gyötörtek.
Bizony, minden hibátlan,
Csinos, deli, ártatlan;
Minden porczikája,
Sziv remek munkája.
Mert, mivel méltó vagy,
Tüzem hozzád égig nagy.
Enyhits harmatoddal,
Ugy bánjál raboddal.
Nyitom minden eremet,
Feláldozom véremet,
Igaz életemet,
Tüzláng hív szivemet.
5
Cserebogár, sárga cserebogár,
Nem kérdem én tőled: mikor lesz nyár.
Azt se kérdem sokáig élek-e,
Csak azt mondd meg: rózsámé leszek-e?
Nem kérdem én te tőled, kis madár:
Derül-e még életemre több nyár.
Ugyis hév nyár emészti éltemet,
Mióta rózsám birja szivemet.
6
Nem anyától lettél,
Rózsafán termettél,
Piros pünköst napján
Hajnalban születtél.
Orczáid rózsái
Ha közel volnának,
Égő szivem mellé
Tűzném bokrétának.
7
Halok halálomért,
Élek életemért,
Kedves galambomnak
Sok szép szavaiért.
Meghalok hazámért,
Hazám falujáért,
Az egyik soráért,
Galambom házaért;
A benne lakóért,
Kedves galambomnak
Sok
