ha szeretnél,Éjjel is eljönnél,
Lábod hegyén járnál,
Hogy senki ne tudná;
Hogy itt jártál.
Utczán nem ösmernél,
Háznál nem beszélnél;
Vagy a kis szobában,
Vagy a kamarában
Megölelnél.
9
Meghalok, meghalok,
Még beteg sem vagyok;
A pesti temetőn
Nyugodni akarok.
Csináltatsz-e nekem
Diófa koporsót?
Bizony csináltatok
Márványkő koporsót.
Hát behuzatod-e,
Fekete fátyollal?
Bizony behuzatom
Fekete bársonynyal.
Kivereted-e majd
Szép sárga szögekkel?
Bizony kiveretem
Tiszta arany szöggel.
Eltemetsz-e engem
Temető szélébe?
Bizony eltemetlek
Virágos kertembe.
10
Ha én rózsa volnék,
Hamar elhervadnék,
Senki rám nem nézne,
Senki nem szeretne.
Ne mondj hát rózsának
Engem, violának;
Egy viola-szegfüt
A nyári nap elsüt.
Bizony ha lehetnék,
Én csak galamb lennék;
Oh hová nem mennék,
Ha most repülhetnék;
Sem rózsa nem leszek,
Sem galamb nem leszek.
Mert én, édes rózsám,
Csak a tied leszek.
11
Volt nekem szeretőm
Falu végén kettő,
Nem volt buza kenyér,
Megholt mind a kettő.
Egyiket temettem
Virágos kertembe,
Másikat temettem
Szivem közepébe.
Egyiket öntözöm
Tiszta dunavizzel,
Másikat öntözöm
Sürü könyeimmel.
12
Az én szeretőmnek dombon van a háza,
Két kereken forog csikorgós kapuja.
Az én szeretőcském, piczin, parányicska,
Mindenütt megfordul, mint a karikácska.
A berencsi utczát végig kövecsezik,
Azon az én lábam nem is ugrándozik.
A nagyfali utczát nem is kövecsezik,
Azon az én lábam mégis ugrándozik.
13
Kisérj ki rózsám, siromig,
Az örök nyugodalomig.
Vess rám egy két kapa földet,
Talán megérdemlem tőled.
Ha mégy a temető kertbe,
Ird fel sirom keresztére:
Itt fekszik egy hív szerető,
Nyugtassa meg a teremtő!
Siromra ültess egy fácskát,
Vagy pedig egy bokor rózsát;
Hadd lássa meg, a ki ott jár:
Soha nem voltam csapodár.
Azt, hogy szerettelek, mondd ki
Bátran, ha kérdi valaki;
De azután mást ne szeress,
Több szeretőt el ne temess.
14
Bezzeg van Pestvármegyében,
A Dunának lementében,
A ki ragyog személyében,
Mint a csillag az egekben.
Ékes viola nemzette,
A pünkösti rózsa szülte,
Égi harmattal nevelte.
Ezt az egyet ugy kedvelte.
Mint a napnak ragyogása,
Barna szemének járása;
Ugy illik egész mozgása,
Még csak Pesten sincsen mása.
Szép kis gyönge termetének,
Ékesen zengő nyelvének,
Nem kár volna személyének,
Hogy ünnepet szentelnének.
15
Hej beh szépen világit
Az esteli csillag;
Hej be szép szőke legény
Áll ablakom alatt.
Be kellene híni,
Mellém is ültetni,
Piros szőke legénynek,
Puha ágyat vetni.
Ujjamon a gyűrűje,
Zsebemben levele,
Piros szőke legénynek,
Rajta van a neve.
Nem adnám a nevét,
Két arany almáért.
Hát magát hogy adnám
Széles e világért!
16
Feljött már a hajnal,
Hajnali szép csillag,
Egy szép piros legény
Ablakomon hallgat.
Ki kellene menni,
Be kellene híni,
Két piros orczáját
Meg kéne csókolni. –
Ki is fogok menni,
Be is fogom híni,
S azt a kerek száját
Egyszer megcsókolni.
17
Szerelem, szerelem!
Vajjon
