a szerelemKősziklán teremne,
Nem csak egy leánynak
Nyaka, lába törne.
Szerelem, szerelem,
Átkozott gyötrelem,
Mért nem termettél meg
Minden fa tetején;
Minden fa tetején
Diófa levelén,
Hadd szakasztott volna
Minden szegény legény.
Én is szakasztottam,
De elszalasztottam.
Az én kedvesemtől
Örökre megváltam.
18
Sem eső nem esik,
Sem felhő nem látszik,
Mégis az én bundám
Két oldalról ázik.
De hogy is ne áznék,
Mikor mindig sirok,
Bánatim árjával
Már többé nem birok.
Sir az egyik szemem,
A másik könyezik,
Sirjon mind a kettő,
Mind a sebes eső.
Lehajtom fejemet,
Rózsám, a válladra,
Hullatom könyemet,
Hó szinű nyakadra.
19
Záporeső után
Eszterhaj megcsordul,
Talán még idővel
Szived hozzám fordul.
Te tettél fogadást
Én előttem nem más,
Hogy soha sem szeretsz
Én kivülöttem mást.
Hamis lelkű voltál,
Engemet megcsaltál,
Egy csókért, kettőért,
Máshoz folyamodtál.
Azzal ne dicsekedj,
Ha megvetettél is:
Parancsol az Isten
Szeretőt nekem is.
20
Hervad az a rózsa,
Kinek töve nincsen.
Elhervadok én is,
Mert szeretőm nincsen.
Hervadj rózsám, hervadj,
Már az enyém nem vagy;
Mig az enyém voltál!
Piros rózsa voltál.
Piros rózsa voltam,
De már elhervadtam,
Sűrű könyeimmel
Orczámat lemostam.
Jobb lett volna nékem
Világra sem lennem,
Mintsem ily kinokat
Kelletik szenvednem.
Elmehetek már én
Alá s fel az utczán,
Nem mondják már nekem:
Gyere be violám!
Gyere be, violám,
Csókold meg az orczám,
Én is megcsókolom
Százszor egymás után.
21
Ha nekem szóltál volna,
Szeretőd most szebb volna;
De nekem nem szóltál,
Velem csak tréfáltál;
Elmult időd ne sirassad már.
Késő immár bánkódni,
Elmult időt siratni;
Máskor eszed legyen,
Szived bátrabb legyen,
Szivtűl, szivhez szólni, nem szégyen.
Nyisd ki festett kapudat,
Tűkör két ablakodat,
Hadd lássam pálmádat,
Piros két orczádat;
Hadd mulassam veled magamat.
Csillagok sokasága,
Nap és hold ragyogása,
Mindenek hasznára,
És vidámságára:
Csak a szivem jár érted gyászba.
Maradj tehát, reményem,
Tündöklő szép napfényem;
Im látod utamat,
Induló lábamat;
Talán többé vissza sem jövök.
22
Arra járjunk arra,
Merre furulyáznak;
Merre a legények
Éjjel nappal járnak.
Szabad a legénynek
Éjjel nappal járni;
De a szegény lánynak
Házához kell várni.
Házához kell várni
Talpon istrázsálni,
Sok éjjeli álmot
Érte elmulatni.
23
Hajnal, hajnal, hajnal akar lenni,
Én galambom haza akar menni.
Ne menj el, drága kincs,
Még egyszer rám tekints;
Hej gyönyörű virágom!
Estve, estve, ha elnyugszik a nap,
Látogass meg majd, galambom, holnap.
Éretted, kedvesem,
Édes az életem,
Hej drága egyetlenem!
24
Az eső is esik, Rózsa lovam ázik,
Piros kantársziján gyenge kezem fázik.
Rakd meg rózsám, rakd meg lánggal égő tüzed,
Hadd melegítsem meg gyenge kezeimet.
Megraktam a tüzet, de el is aluszik.
Ritka a szerelem, a mely el nem mulik.
25
Rózsa vagy, rózsa vagy,
Még annál is szebb vagy;
Aranynál, ezüstnél,
Sokkal
