módjára ki előttem ballag.A nevét ha kérdem, hol lakol, szép alak,
Két szép szemeivel integet ugy ballag. –
Aranynyal kellene nevedet leirni,
Gyémántkő táblára szépen lerajzolni.
Rubintkőből formált ládában tartani,
Ünnepet kellene nevednek szentelni.
Vagy enyimmé teszlek, vagy elválok tőled,
Vagy hozzám keritlek, vagy meghalok érted.
52
Hej csillagom teremtette,
Ki volt nálad a mult estve?
Ablakodon voltam lesben,
Láttam, ki ült az öledben.
Akárki ült az ölemben,
Mégis te voltál eszemben.
53
Babám szerelmeért,
Mit nem cselekedném!
Folyó, tenger vizét,
Kalánnal kimerném.
Annak fenekéről
Apró gyöngyöt szednék.
Apró gyöngyöt szednék,
Gyöngykoszorut kötnék.
54
Szakasztottam rózsát, fehéret,
Tartottam szeretőt, kevélyet,
De már annak vége, vége van,
Már mi köztünk, rózsám, harag van.
Szakasztottam rózsát, pirosat,
Tartottam szeretőt, csinosat;
De már annak vége, vége van,
Már mi köztünk, rózsám, harag van.
Szakasztottam rózsát, teljeset,
Tartottam szeretőt, kedveset;
De már annak vége, vége van,
Mert mi köztünk, rózsám, harag van.
55
Nincs szebb virág a rózsánál,
Legények közt a barnánál;
Mert a barna magyar fajta,
Azért kapnak sokan rajta.
Nincs szebb madár a fecskénél,
Barna piros menyecskénél;
Mert ha ölelni akarom,
Könnyen átéri a karom.
Nincs szebb virág a szegfűnél,
Leányok közt a szőkénél,
Mert a szőke uri fajta,
Azért kapnak sokan rajta.
56
A kend édes anyja megátkozott engem,
Hogy a fekete föld boritson be engem.
Ne átkozzon engem, nem vagyok én oka,
Mert én az ő lányát nem szerettem soha.
A kit én szeretek, meg van az szeretve,
Ha rá tekintek is, elfakad nevetve.
A pünkösti rózsa kihajlott az utra,
Eredj oda, rózsám, köss bokrétát róla.
Tedd az öved mellé, két szemem láttára,
Viseld el galambom, lányok boszujára.
57
A kinek nincs szeretője,
Menjen ki a zöld erdőbe.
Szakaszszon egy falevelet,
Adja annak, a kit szeret.
Mondja neki: édes rózsám,
Eljösz-e farsangban hozzám?
Ha valami lesz belőle,
Kérjen egy pár csókot tőle.
Nekem nem kell, van már nekem,
Adott Isten, a mit kértem.
Szépet adott, jót is adott,
Kiben szivem megnyugodott.
58
Jaj be szennyes a kendője,
Talán nincsen szeretője?
Adja ide, hadd mossam ki,
Ugy sem szeret engem senki.
Kinek nincsen szeretője,
Menjen ki a zőld erdőbe;
Irja fel a falevélre,
Hogy nincs neki szeretője.
59
Árva vagyok árva
Mint mezőben tarló,
Kinek ékességét
Elvette a sarló.
Nekem is elvette
Egy semmirevaló;
Ássa ki a szemét
Két fekete holló.
Hegyek közt lakásom,
Keress fel galambom!
Csendes folyóviznek
Csak zugását hallom.
A nyári folyóviz
Télre megaluszik,
De az én bus szivem
Soha meg nem nyugszik.
60
A kit az én szivem szeret,
Nem ir az nekem levelet.
Pedig szive tudom, szeret
Mert az régen az enyim lett.
Ha én levelet irhatnék,
Arany pecsét alatt irnék,
A szivemet belé tenném,
Hozzád, rózsám elküldeném.
61
Lehullott a csillag,
Nincs kinek felszedni,
Ebb’ a nagy faluba
Nincsen kit szeretni.
Vóna kit szeretni,
De nincs kinek hinni,
Titkos panaszimat
Nincs kinek mondani.
Madárnak mondanám,
De nem tud szólani,
Ha embernek mondom,
Minden fogja tudni.
62
Az
