Felment, és a holttestet vázaként tette egy bögre elé, ostobán rágott tojást mutató szájával, a férjével.
– Nézd meg magad, schmuck, halott vagy sem?! – és éppen elmentek. – Ő, Zhinka. A Zinkaért fog válaszolni. motyogta…
– Vegye le az asztalról, bolond!!! Te tényleg… vagy mi? Itt vagyok a főnök, és a főnök, és te?
– Nos, újra elindult. – morogta az Intsephalopath tálca.
– És ingyenesen használja az Ottila Aligadzhievich Klop alapot! – a szájából származó morzsák szétrepültek, – és általában… pah, szar, – kiürítette az összes tartalmat a szájából, és felkiáltott, mielőtt az asztalra mászott. – Ön itt leányi. Érted?
– Igen, uram. -Donald Isoldushka és letérdelt. A feje egyenesen férje fejével állt az asztalon. És a fejük mérete egyszerűen minden pesszimistát lenyűgözne: A feje ötször nagyobb volt, mint ő.
– Oké, heh heh heh, bocsáss meg nekem, vedd ki ezt a nagyanyát a tornác ajtajához. Nem, jobb távol a kunyhótól. Reggel van, és valaki megtalálja.
A feleség elvette a holttestet, és oda vitte, ahol a tulajdonos elrendelte. Végül is ő volt támogató, mint műszaki szakember, portás és titkárnő asszisztens, magas rangú matrac ranggal. Egy perccel később visszatért és sétált, és az asztalhoz vonult.
– Átadtam a kerítésen.
– Bolond vagy, vagy valami? Ez a növény veteránja. Igaz, ül. Röviden: a bum.
– Te eszel. – a feleség felkelt a tányéron.
– Nem akarom. Le kellett volna tenned a tányéromra. Milyen étel ez? Vegye ki, hagyja, hogy a gyerekek megegyenek. Csak ne mondd el nekik, mit ettek. És akkor megvetik.
– Így van, ha van kurva a szádból. Tisztítania kell a fogait, amikor száz évvel ezelőtt utoljára megtisztította őket? – a feleség összegyűjtötte az edényeket az asztalról, és elment a kunyhó lakóinak felébe.
– Légy csendes, nő! Mit értesz az illatokban? Oké, – morzsákkal és cseppekkel ledobtam az ujját az asztalról. – Mit akartam mondani. Hát?.. Tehát készülj fel Peterhez menni.
– Miért?
Ó, kollégám, új, komoly üzletünk van. Első és utolsó!
– Átutalunk Szentpétervárba? – Harutun kihúzta a haját az orrából, elégedett volt és vesszővel verte.
– Nem, vedd hidegebbre. Egy komoly ügyet fogunk kivizsgálni, és nem dugunk az istállók körül, elveszett csirkék és bika keresése céljából. És akkor, amikor megtaláljuk őt, magasabbra kerülnek…
– Hol van a menny?
Bolond, nincs ég az égbolton, Amerikába.
– És mit fogunk keresni? Mit kell megtalálni, hogy Amerikába küldjünk?
– Orrot fogunk keresni…
– Kinek az orra? – Harutun nem értette.
Ottila felmászott az asztalra, és a másik oldalra lépett, közelebb a tizedeshez. Leült, letette a lábát, beszélgetett velük.
– Nos, dióhéjban.. – kezdte félhangon.
– És mi van, akkor suttogva?
– Majom, verseny. Ezt az esetet a Feds el is veheti.
– Ahhh! Rájöttem a patronra.
– Tehát akkor az ujj. Hé, jó! “Patron” vagyok, és te “hüvely”. És a patront behelyezik a hüvelybe. Hahaha. Vicces
– Nem Dobtak egy golyót a patronba.
– Mi okos? És tudod, hogy hazánkban mindenki okos – szegény és szegény. Szeretne változtatni? Akkor figyelj, nem magyarázom kétszer. Szent hely – soha nem történik meg. És a te helyed, nem csak a Szent.. Tudod, hogy a falunkban hány munkanélküli akar kibasztatni téged, hogy elfoglalja a szabad helyét?
Harutun a félelméből kihúzta a szemét, és a szenilitás könnyét könnyítette.
– Sajnálom, a patron, nem egy golyó van behelyezve a hüvelybe, hanem egy patron.
– Nos, akkor halld, mennyit, röviden elmagyarázom: Eeee… olvastatad Gogolt?
– Ivott egy mogult.
– Viccelsz?
– Humor volt. Filmeket néztem az ő részvételével.
– Ez jó. Láttál egy filmet a NOS-ról?
– Kinek az orra?
– Nos, nem a tiédről? … – Ottila leugrott az asztalról – Újra humor?
– Mnn, igen! – felállt az öreg figyelme. Ottila a tizedes ágyékára nézett, és elhamarkodott szemmel felemelte a fejét, a végére dobta a fejét, és csak álmos plexust látott.
– Ülj kibaszott!! – kiáltotta. A tizedes kiindulási helyzetben ült.
– Emlékszem. A patron… itt a férfi elvesztette az orrát…
– Emlékszel?
– Így van!!
– Szóval keresni fogjuk őt. Magát … – És Ottila ujjával a mennyezetre csapott. – kért fél napra. Nagyon azt kérte, hogy én magam személyesen foglalkozzak ezzel a kérdéssel. Szóval személyes irányítást vett át.
Istenem?
– Nem, bolond vagy, marsall. Nuuu, Istenünk. Azt mondta, hogy nincs senki, aki érdemesebb … – Ottila térdre ugrott, alárendeltjében állva, és átvette az irányítást a helyzeten.
– És hogyan fogjuk keresni őt. Ez egy történet?! Sőt, meghaltak.
– Kik azok?
– Nos, ezek a főszereplők régen meghaltak… és Gogol a fő tanú, ugyanaz… Nos, halott.?! Ez nem humor.. Hát?
– Bolond. – A hiba felugrott az Incephalopath öléből. – Emlékművet fog keresni egy lopott réz táblán. Vagy hajléktalanok, vagy csalók. Ugyanakkor egy emlékmű a NOSU-nak és talán… régiségeknek.!?
– És ki marad itt?
– Isolde és Izzy a fő.
– Még mindig kicsi?
– Semmi kicsi, már ismertem egy nőt az ő évei során.
– Ehhez
