Mit kiabálsz? – kiugrott Bedbug. – Gyors, dicséret.
– Blablabla, apchi, mecénás, itt vagy? Azt hittem, hogy a házban vagy, ezért kiabáltam.
– Miért?
– Szóval, apchi, hoztam…
– Kinek?
– Vegyész, apchi – válaszolta Intsephalopath, és bögre helyett vörös hajú nő jelent meg a lyukban, pattanásokkal és angolnákkal borítva, egy falusi ferde, kék-vörös szemű orrával, és azonnal Arutunov arcára vált.
– Nos, hogyan? – kérdezte a tizedes.
– Mit, hogyan? – Otila savanyúan megdermedt. – Ön felajánlja nekem? Házas vagyok, kérlek…
– Nem, a patront, letartóztattam őt, apchi – és az incephalopath a kémikust a lyukba lökte – mászjon, gyerünk, vastag seggfej. – De beragadt a benne említett helyre. Mint mondják: sem tudy, sem syudy. Így van, egy fél centiméter a meghirdetett helyen. Tehát a szamár nem lépett be. Acephalopath a fal mögött maradt, az utcán lévő vegyész szamár mellett.
– Mit csinált? Ugyanaz a kender dörzsölni?
– Nem, még rosszabb. Áldozás otthon apchi, állatok. – válaszolta Harutun a fal mögül.
– Szarvasmarhám, amit akarok, akkor készítek.., fu, én készítek. – elefántokkal permetezve, kémikus hozzászokva.
– És mit csinált? – beavatkozott a nagyapa.
– Igen, láncfűrésszel, apchi-val, a szomszédokkal levettem a pata vadkanját, és felhívtam. – jelentette Harutun.
– És mi ez? Ha zselés húst akartam, – a kifogásért őrizetben voltam. – akkor rendelje meg, hogy vágjam le az egész sertést? Sőt, még mindig nincs elegendő súly, és a hűtő kiégett.
– Igen, meghalna érted?! – Meglepett, állva Isold férje mögött, és nevetett.
– Igen, nem halhatnék meg, azt mondom neked, hogy megvizsgálom és meggyógyítottam a sebeket, majd varrtam.
– Horgászzsinór, apchi – tette hozzá Harutun.
– És mi ez?
– És mit dolgoznak fel? – kérdezte Klop.
– Moonshine.
– Igen, érzéstelenítve, apchi – vigyorgott Harutun. – hogy a disznó az egész falut sikította, hogy még az Apchisektől, a kender-nikkel drogfüggőitől is megszabadultak. És én, Apchi, egyébként, két napig átadtam őket, alvás nélkül, sólyom nélkül, Apold Isold nélkül, szalag.
– Milyen elektromos szalag? – kérdezte a nagyapja.
– Nos, szeretett – habozott Harutun és sírt.
– Melyik kéz van kötve Amerikában. – tűnődtem Isolde-ban.
– Scotch, vagy mi? – magyarázta Ottila. – Mdaaa, – Klop arca kitágult. – ez a határidő.
– Mi a határidő? – A vegyész elfelejtette.
– Állatok zaklatására, cikk.. uh?! Nem emlékszem. De a bíró három évet ad, és megolvadja a cikket.
– Igen, meg fogom ölni, ha szükséges.
– Késő! – fejezte be Ottil. – Vigye Harutunba, és zárja be az istállójába. – csattant fel Harutun.
Конец ознакомительного фрагмента.
Текст предоставлен ООО «ЛитРес».
Прочитайте эту книгу целиком, купив полную легальную версию на ЛитРес.
Безопасно оплатить книгу можно банковской картой Visa, MasterCard, Maestro, со счета мобильного телефона, с платежного терминала, в салоне МТС или Связной, через PayPal, WebMoney, Яндекс.Деньги, QIWI Кошелек, бонусными картами или другим удобным Вам способом.
