Igen, varangy?
– Nos, gyerünk, ki az első? – kérdezte Idot.
– A kulcs. – mondta a varangy. – javasolta.
– Nos, igen, ha nem hal meg, iszik.
– Mit tennél nélkülem, parasztok. És nem félek meghalni. Én vagyok az én…
– .. nem villog. – Bemutatta Idot, és távozása után a gazembert.
– Szarvasmarha! – Az öregasszony a vállára csapott a gyerek tenyerével, és felkapta a száját, és megszakította a dugót a palackból. Nyuhnula. “Bor..” elmosolyodott, és egy szomorúan beszívta a tartalmat. Nyelt és morgott. -Kryaaaa! cool.
– Nos, mi van? – kérdezte a varangy, nyálát nyelve.
– Rendben. Valami már kezdett játszani a fejemben.
– Igen, szar. – felelte Idot sóhajtva, miután elfogyasztotta a palackját.
– Igen, a pokolból tudja. De öreg?! – mondta, miközben körülnézett már üres üvegén, varangy.
– És tegyünk még egyet.. – javasolta a vidám nagymama. – A tatárok nem élnek pár nélkül.
– Szóval csak három van hátra. – Idot felháborodott. – Mit adunk át?
– Figyelj, mi?! Igyál, igyál ilyet, királyi módon. Ha egyszer élünk. És a palackok már antik. Üres vagy tele. A palackok értékelik, nem pedig a bor.
És megitték a másik három poharat. Ültek egy fatörzsön és meggyújtottak egy cigarettát: Idot – Marlboro, Varangy – Belomor és régi időben Clavka nagyanyja – kecskecomb. Így távoztak, anélkül, hogy befejezték volna a dohányzást, ültek…
APULAZ 4
– Ahhhh!! Ahhh!!! – hallotta az udvarról.
– Mi ez? – kiugrott az ágyból, Ottila, magát kérdezi. Az elméje még mindig álomban volt, lassan esett a párnára, és azonnal horkolt.
– Ahhhh!!! – Blop ismét felugrott, és fejjel lefelé esett az ágyról. – ó, átkozottul. – Megragadta a homlokát a tenyerével. – Mit kiabálsz, bolond?
Sápadt Isolda Fifovna szétszórt szemmel lépett be a szobába, és mindkét kezével eltakarta szája tátongását.
– Aa, aa. – csattant fel és az ujjával az ajtó felé mutatott.
– Mi más? – kérdezte Klop a földön ülve.
– Ott, a pajtában…
– Mi az a pajtában? beszélj tisztábban…
– Van egy halott macska…
– Milyen macskát? – kérdezte újra Ottila, megdörzsölve a duzzadt homlokát. – miről beszélsz?
– Múmia! – Szétterítette a szemét a hangja padlójára – mondta.
– Most lássuk. – Ottila felállt, és mezítláb ment az alsónadrágban a pajta felé.
Tegnap késő este visszatért, amikor mindenki aludt, ezért nem kérdezett a foglyok trükköiről. Zhinka követte őt.
A pajta zsúfoltnak tűnt. Az összes helytelenül szétszórt változatlan maradt. Odnoglazovics oszteroid a szemetes közepén ült: nyugdíjas, munkaügyi veterán, hatodik osztályú szarvasmarha, az űrhajóslás napján született. Klawka nagymama férje, pontosabban Claudius Aldarovna von Schluchenberg, a báró lánya, Lenin illegitim fia. Azt mondta mindenkinek.
– Mit keresel itt? – kérdezte Ottil, egy disztrófiában szenvedő idős ember.
– ülök. – Nagyapa nyugodtan válaszolt és meghúzta a telefont.
– Látom, hogy nem dolgozik.
– És mit kérdezel akkor?
– Hogy kerültél ide? – adta hozzá Isolda basszus.
– Menj, kitalálom. – mondta Bedbug a feleségének és nagyapjához fordult. – Válasz.
– A falon lévő lyukon keresztül az oszteroid bólintott.
Ottila végigmentette a szemetet egy fal lyukába, és látta, hogy egy tehén hátul felemelte a farkát. Felnézett rá, és rémült lett: a házak teteje látható volt.
– Van egy utca vagy valami? – kérdezte a nagyapja.
– Hé, természetesen.
– És hol van az összes szarvasmarhám? – Az első dolog, amelyre Klopu jutott eszébe, aki oldalirányú látással és fülérzékszervi szőrszálakkal nézett a pajta körül belülről. – Igen, vegye le a seggét – kiáltotta fel és lehúzta a tehén farkát. Bosszúban öntött neki egy patakot, mint egy tűzoltó tömlőből, száz atmoszféra nyomással. Ottila két méterrel hátra repült a nyomástól, és a köldök belemerült a sertéstrágyába. Isolda tehetetlenséggel rohant hozzá, és göndör lehajtotta a fejét a csodálatos mellkasához. És bele akarta venni…
– Fu! – Sóhajtva visszahúzta a fejét a szarba, és oldalirányú látással figyelte, ahogy a lyukból öntött machi nyomása elhalványul: “Muuuu!!!” – morgott a tehén, dartanula és visszahúzta a farkát a bzykről. és más rovarok.
– Hol van a kulcs? – kérdezte a nagyapja, és füst gyűrűt bocsátott ki.
– Mi a kulcs? – válaszolt héber Bedbugra, felkelve a trágyából.
– A feleségem, akit rabszolgaságnak ítéltek!!! – ordította az oszteroid, és kezével térdre támaszkodva felállt. Arca halálát fejezte ki.
– Isolda!!
– Mi, drágám?
– Hol láttad a macskát?
– Itt a lyuk. Kilépett innen, és költözött? – Isold színére esett. – Átverni akartam, és megnéztem múmiává és ezzel a nagyapával-babaival.
– Hol van a feleségem, fasiszta? – aggódik Osteroid.
Hol vannak ezek a migráns munkavállalók? – kérdezte Klop feleség.
– Nem tudom? – vállat vont Isolde. – Tegnap este itt hármasban ültek.
– És akkor? – Ottila felállt. – És te – ülj le, most kitaláljuk.
– És akkor lefeküdtem.
– Hová
