Őrült nyomozó. Vicces nyomozó. StaVl Zosimov Premudroslovsky

Чтение книги онлайн.

Читать онлайн книгу Őrült nyomozó. Vicces nyomozó - StaVl Zosimov Premudroslovsky страница 13

Őrült nyomozó. Vicces nyomozó - StaVl Zosimov Premudroslovsky

Скачать книгу

ítéletet hoz.

      – Ö, egyébként, vághatja le. Menj, holnap hat órakor, megkezdődik a bányászat. Igen, vigyen magával fogkefét, és találok neked egy tálat. Nézd, a kutyával együtt fogsz enni. Ha Polkan megengedi. A fürdőszobában aludni fogsz.

      – És lehet az utolsó szó? – kérdezte a nagyapja.

      – menj!

      – És ki parancsol?

      – Csak én. Folytasd. És ne felejtsd el a vadkanat…

      Ancephalopath az öreget az erőd kijáratához vezette, és gyorsan a Főnökhez ment.

      – Mi lesz? Sneezy!

      – Mi van? Ön kolléga, drogos rabja?

      – Nem, mi vagy te. De azt hittem, apchi, meg kell vizsgálni?! És azonnal… És akkor … – Harutun habozott.

      – És akkor mi van? Megromlik? – megvizsgálta a basszust minden oldalról – kérdezte Ottil.

      – Nem De szakértelem. Végül is az ítélet már megtörtént?!

      – Ki? A bíró?

      – Nem, apchi, ön, és joga van a különösen kisebb bűncselekmények előzetes ítéletéhez, különösen lefekvés előtt, éppen…

      – Nos, gyerünk, de csak dolgozó következtetés kedvéért.

      Bevertek egy cigarettát, és leültek dohányozni.

      A reggel közeledtével ült az asztalnál, és úgy gondolkodtak, mint Holmes és Watson, annál is inkább, mivel Holmes ópiumot füstölt, és ez nem akadályozta meg a deduktív következtetések levonását. Watson viszont csak ivott whiskyt, cseresznye, rövidebbre hülyebbre, mint a Lestrade, és ezért tompa volt és Sherlock alatti vágás volt. Az alkohol tompítja az elmét, így a világ kormánya megengedi, lemerül és megtiltja a csírázást a Földön. De a bolondnak egyáltalán nem kell enni. Azért van, mert bolond és nem ismeri a mércét. De mindketten disszidensek voltak, és erre úgy érveltek.

      – Kampány itt a faluban, valaki Chuy kendert ültett és elfújta a falut. – Elindult a Bedbug.

      – De ki? apchi, idot vagy öreg? – folytatta Harutun.

      – Vagy talán egy harmadik fél? És ezek csak tanúi lehetnek annak, ami történt, és úgy döntöttek, hogy lépnek előre, miután megpróbálták.

      – Varangy, apchi.

      – Mi, varangy?

      – Az idős ember neve, apchi, – varangy.

      – varangy? Hae. Legyen egy varangy… Fehér varangy egy fehér hattyú tiszteletére.

      – Mi van? Sneezy.

      – Nem, semmi. Nos, mi, menj?!.. De nem. Várj… Gyere, eszünk együtt?!

      Harutun kinyitotta a szemét, és meglepetten kissé kihúzta a nyelvét.

      – NEM ellen? – kérdezte rosszindulatúan szemöldökkel nézve Ottilre. – egész nap és éjjel nem ettél a függõk tervei szerint?

      – Igen, apchi, pontosan. – A kezét tapsolva, Harutun hirtelen felkelt és egy másik székre ült.

      – Mi ült le? – Ottila vezette.

      – Mi, mi.. én és mi vagyok? – A tizedes összehúzta és elpirult.

      – Menj, vedd el: van leves, vannak kanál, tányér, hűtőszekrény – kezdett mutatni a hálózsák a kezével, a konyhát képviselve. -… van egy szakács. Nos, tudod… Egy komoly üzlet forog.

      – Mi van? Az anasha-ról? – fojtogatva a levest a levesen – sóhajtott fel Harutun.

      – Csak ne tüsszentj. Szopja, és ne rontja az étvágyát.

      Harutun a séf tanácsát követte, és magába szívta.

      – Meg kell valósítani a becenevet és el kell fogni az összes drogfüggőt.

      – Csak apchi, a közösségi munka napját a faluban töltjük.

      – Pontosan! És a marsall fedez minden költséget. És minden drog leírására és megsemmisítésére…

      – És akkor megsemmisítjük ezt a nickle-t.

      – Jogi? Sneezy

      – Mi van?

      Nos, a vaddisznóról, apchi.

      – Te sértetek, mindez szerepel a jelentésben, mint bónusz hivatalos Polkan kutya számára, Idot és Varangy elfogása érdekében.

      – De én, apchi, elkaptam őket?

      – Te, de még mindig tartozol nekem, emlékszel?

      – Igen, apchi, emlékszik.. Legyen ott Polkan.

      – … És a jelentést az interneten keresztül elküldjük a Marshallnak.

      – Láttál már valaha marsall-t, apchi. – Arutun lelassította a kanalat.

      – Nem Habár egyszer dolgoztam segédként.

      – Szóval ki írta alá a dokumentumokat? -Arutun nyúlt a heringhez, és az ujja megérintette a borzas zsíros rétegét. Az ajtóban van egy ablak, mint egy pénztárgépben: vannak titkos papírok és kivágások, amiket mondok neked egy titoknak, csak egyszer köptem.

      – És nem tudta? Sneezy.

      – Ha nem ismeri fel, akkor nem lennék itt.

      – Nem értem, ott éltek, mint a sajt vajban, miért kellett köpni?

      – Ebben az országban a köpködés sértés, és hazámban az üdvözlés és a szeretet jele, mint egy csók. Végül is, amikor megcsókolsz, szopod a partnered bukását. És ez egy csók a távolban… Senki sem látta az arcát. Nos, Nos, megeszik és mennek nézni a fillért.

      – És te? Sneezy.

      – És gondolkodni fogok. Ha mi?!.. – Klop ásított. A zhinka alatt vagyok.

      – A hálószobában?

      – A WC-ben, természetesen, kos. Jobb, ha bezárja őket a garázsban. Innentől még reggelig nem jutnak el.

      – És az autó? Sneezy.

      – Milyen autó?

      Nos, mivel a garázsban, apchi, akkor van egy autó?

      – Volt egyszer, pontosabban egy motorkerékpár. Izya kitört,

Скачать книгу