Őrült nyomozó. Vicces nyomozó. StaVl Zosimov Premudroslovsky
Чтение книги онлайн.
Читать онлайн книгу Őrült nyomozó. Vicces nyomozó - StaVl Zosimov Premudroslovsky страница 13
– Ö, egyébként, vághatja le. Menj, holnap hat órakor, megkezdődik a bányászat. Igen, vigyen magával fogkefét, és találok neked egy tálat. Nézd, a kutyával együtt fogsz enni. Ha Polkan megengedi. A fürdőszobában aludni fogsz.
– És lehet az utolsó szó? – kérdezte a nagyapja.
– menj!
– És ki parancsol?
– Csak én. Folytasd. És ne felejtsd el a vadkanat…
Ancephalopath az öreget az erőd kijáratához vezette, és gyorsan a Főnökhez ment.
– Mi lesz? Sneezy!
– Mi van? Ön kolléga, drogos rabja?
– Nem, mi vagy te. De azt hittem, apchi, meg kell vizsgálni?! És azonnal… És akkor … – Harutun habozott.
– És akkor mi van? Megromlik? – megvizsgálta a basszust minden oldalról – kérdezte Ottil.
– Nem De szakértelem. Végül is az ítélet már megtörtént?!
– Ki? A bíró?
– Nem, apchi, ön, és joga van a különösen kisebb bűncselekmények előzetes ítéletéhez, különösen lefekvés előtt, éppen…
– Nos, gyerünk, de csak dolgozó következtetés kedvéért.
Bevertek egy cigarettát, és leültek dohányozni.
A reggel közeledtével ült az asztalnál, és úgy gondolkodtak, mint Holmes és Watson, annál is inkább, mivel Holmes ópiumot füstölt, és ez nem akadályozta meg a deduktív következtetések levonását. Watson viszont csak ivott whiskyt, cseresznye, rövidebbre hülyebbre, mint a Lestrade, és ezért tompa volt és Sherlock alatti vágás volt. Az alkohol tompítja az elmét, így a világ kormánya megengedi, lemerül és megtiltja a csírázást a Földön. De a bolondnak egyáltalán nem kell enni. Azért van, mert bolond és nem ismeri a mércét. De mindketten disszidensek voltak, és erre úgy érveltek.
– Kampány itt a faluban, valaki Chuy kendert ültett és elfújta a falut. – Elindult a Bedbug.
– De ki? apchi, idot vagy öreg? – folytatta Harutun.
– Vagy talán egy harmadik fél? És ezek csak tanúi lehetnek annak, ami történt, és úgy döntöttek, hogy lépnek előre, miután megpróbálták.
– Varangy, apchi.
– Mi, varangy?
– Az idős ember neve, apchi, – varangy.
– varangy? Hae. Legyen egy varangy… Fehér varangy egy fehér hattyú tiszteletére.
– Mi van? Sneezy.
– Nem, semmi. Nos, mi, menj?!.. De nem. Várj… Gyere, eszünk együtt?!
Harutun kinyitotta a szemét, és meglepetten kissé kihúzta a nyelvét.
– NEM ellen? – kérdezte rosszindulatúan szemöldökkel nézve Ottilre. – egész nap és éjjel nem ettél a függõk tervei szerint?
– Igen, apchi, pontosan. – A kezét tapsolva, Harutun hirtelen felkelt és egy másik székre ült.
– Mi ült le? – Ottila vezette.
– Mi, mi.. én és mi vagyok? – A tizedes összehúzta és elpirult.
– Menj, vedd el: van leves, vannak kanál, tányér, hűtőszekrény – kezdett mutatni a hálózsák a kezével, a konyhát képviselve. -… van egy szakács. Nos, tudod… Egy komoly üzlet forog.
– Mi van? Az anasha-ról? – fojtogatva a levest a levesen – sóhajtott fel Harutun.
– Csak ne tüsszentj. Szopja, és ne rontja az étvágyát.
Harutun a séf tanácsát követte, és magába szívta.
– Meg kell valósítani a becenevet és el kell fogni az összes drogfüggőt.
– Csak apchi, a közösségi munka napját a faluban töltjük.
– Pontosan! És a marsall fedez minden költséget. És minden drog leírására és megsemmisítésére…
– És akkor megsemmisítjük ezt a nickle-t.
– Jogi? Sneezy
– Mi van?
Nos, a vaddisznóról, apchi.
– Te sértetek, mindez szerepel a jelentésben, mint bónusz hivatalos Polkan kutya számára, Idot és Varangy elfogása érdekében.
– De én, apchi, elkaptam őket?
– Te, de még mindig tartozol nekem, emlékszel?
– Igen, apchi, emlékszik.. Legyen ott Polkan.
– … És a jelentést az interneten keresztül elküldjük a Marshallnak.
– Láttál már valaha marsall-t, apchi. – Arutun lelassította a kanalat.
– Nem Habár egyszer dolgoztam segédként.
– Szóval ki írta alá a dokumentumokat? -Arutun nyúlt a heringhez, és az ujja megérintette a borzas zsíros rétegét. Az ajtóban van egy ablak, mint egy pénztárgépben: vannak titkos papírok és kivágások, amiket mondok neked egy titoknak, csak egyszer köptem.
– És nem tudta? Sneezy.
– Ha nem ismeri fel, akkor nem lennék itt.
– Nem értem, ott éltek, mint a sajt vajban, miért kellett köpni?
– Ebben az országban a köpködés sértés, és hazámban az üdvözlés és a szeretet jele, mint egy csók. Végül is, amikor megcsókolsz, szopod a partnered bukását. És ez egy csók a távolban… Senki sem látta az arcát. Nos, Nos, megeszik és mennek nézni a fillért.
– És te? Sneezy.
– És gondolkodni fogok. Ha mi?!.. – Klop ásított. A zhinka alatt vagyok.
– A hálószobában?
– A WC-ben, természetesen, kos. Jobb, ha bezárja őket a garázsban. Innentől még reggelig nem jutnak el.
– És az autó? Sneezy.
– Milyen autó?
Nos, mivel a garázsban, apchi, akkor van egy autó?
– Volt egyszer, pontosabban egy motorkerékpár. Izya kitört,