Sensation! A testvér megerőszakolta a húgát, és született humanoid? Igen, hamarosan meghalsz, mintha valaki odafigyelne rá.
– Vagy te vagy az apja? – rosszul Klavka nagymamával.
– Ki, a kerületi rendőr, vagy mi? Ön vezet, öreg nő. – és Idot dobott rá egy talált darab trágyát.
– Hogy hajtottad a libát. Ez véleményem szerint Sarah embriójáról szól, nem pedig a leánybogár anyáról. – magyarázta a nagymama.
– Először is, nem egy embrió, hanem egy embrió. Az embrió egy agytalan lényben van. És egy embernek van embriója. Szükség volt az iskolába tanulni … – jelentette ki Toad, és oldalra pillantott Idot-ra.
– És másodszor? – emlékezett vissza a nagymama.
– És másodszor.. – és az öreg Klop felé fordította a szemét, de az nem volt sehol. – És hol van a Bedbug? – kérdezte Billentyűzet.
– Csak itt voltam. – vállat vont.
– Igen, dömpingelt. Ki örül, ha rólad beszélnek. Mi van: másodszor? – kérdezte Idot.
– Így van. Ohhh?! – Valami meglepte a varangyot. – találtam egy lyukat a falban.
– Hol? – kérdezte Idot, és mélyen az istállóba ment a varangyhoz.
A falban volt egy lyuk, amely kemence kútnak tűnt. Minden koromban és golyóban.
– Igen, ez egy régi tűzhely… Vagy talán eltemetik a kincset? – örült az idős asszony, és feltételezte korának eredeti megjelenését. A varangy a kezét tette a lyukba.
– Vagy csapda patkányokból. Hehe. – rögzítette Idot.
– Nem félek a haláltól. – És a varangy belemerült a kezébe a könyök mélyére.
Hirtelen valami zokogni kezdett.
– Ahhhh!!! – kiáltotta az öreg és megpróbálta kihúzni a kezét.
– Mi,..csapda? – mászott be a nagymama. Varangy kidudorodott szemmel A kéz elakadt. A verejték kiszivárogott a homlokáról, és dühöngő szemei olyan voltak, mint egy fulladásos ember az elmúlt két percben.
Egy pillanat múlva a kéz újra rezegni kezdett, annyira, hogy varangyának arca remegett, és hirtelen kihúzta a kezét. Egy kevés mosolygó macska száraz múmiáját a kefébe szorították.
– Jaj, legyen tag! – lepte meg a varangyot, és kinyújtva a holttest arcát Claudia duzzadt arcához.
– Woah vásárolni! – megrándult a nagymama, és a hátsó oldalra ugrott, és hatalmas hátoldalán leült egyenesen egy ötven milliméter méretű körömre, kilógva a tábláról, amelyet korábban magához dobott. Lakásban, teljes lélegzetben…
– Ha, mit mondtam?! ez a szamár megszámolja Önt. – vádolta Idot.
És a barátságos Idotov szavaival a nagymama a régi torkán ugatott.
– A farmba ment, elkapni a nagymamákat. – dühöngött az öregasszony, és a bal sérült fenékét felemelve a szögezett deszkát a testhez szakította. A köröm rozsdás volt, hullámos felülettel, mint egy fűrész. Vér csöpögött a végétől. A billentyűzet minden oldalról megnézte, és fájdalomtól érezve ordított.
– Mi nevetsz, gazember? – zokogott, és véres körmével dobta a táblát Idotba. Elkerült és elmenekülni kezdett. Az ösvénybe indított tégla üldözést repült. Az egyik köv egy szöget ütött egy gyerek fejének hátsó részén. Leesett és megrándult.
– Vezetsz? – A varangy megijedt.
– Semmi sem fog meghalni. – nyugtatta Klavka nagymama, és nyállal megkenette a sebet. Idot később felállt és imbolygott mellette, mindkét kezével fájó helyet fogva.
– Megrohanlak. – Idot belehallgatta a hangja padlójába.
– Ó? Vigyázz! A hasában egy zsákvászon csomag van. – A varangy kihúzta ezt a köteget a macska gyomorából és megmutatta mindenkinek.
– Fordítsa meg! – kérdezte a szomorú Idot.
– Talán bruliki? – javasolta: a nagymama, aki elfelejtette a fájdalmat, volt a billentyűzet. – És te, Goldfinch, menj dolgozni. – ugatott Idotnál. – a Mukhin vezetéknév és repülsz egy kincsből dolyah felett, mint egy párizsi repülés.
– Mit mondasz? Vagy talán a pokolba megy, A? – Idot lovagolt. – Most megütötte a cinekem!
– Ööö, jó! – felhorkantott varangy – Buzu állítsa le mindkettőt. Szeretne egy pent elvenni? Ossza háromra.
– Be! És ez a tisztelet az ön varangya iránt. Sajnálom. Félreértettem téged … – örült a fizetett Idot.
– Ne kérjen bocsánatot, nem vagyok vörös lány. Félreértettél egy másik személyt. Fél nekem és fél nekem.
– Miért van ez? – felháborodott a nagymama.
– Ettől! – elvigyorodott a varangy. – Mindent egyedül elvállalhattam volna.
– És hogy van, ha este mindenkit megvizsgálnak, és itt is kiút nélkül élnek?
– Igen, jó harapni, idős emberek. Nyisd ki, vagy talán nincs egy átkozott dolog, ami ott áll. – lépett be Idot. -és a játék nem éri meg a gyertyát.
A varangy a kincs társtulajdonosaira nézett, nehézség nélkül megszakította a rothadt kötelet, és lassan kinyitotta a köteget. Tanúk őrizetben.
– Hé, a palackok. Agyag…
– Mérlegek…
– Mindegyik száz milliliter…
– Hat darab…
– És mi van írva?
– Ó, le vannak zárva?!
– Parafa. Vintage, valószínűleg…
– És mi van írva, hadd lássam? – Idot megpróbált egy állványt venni.
– Nem trükk, te vad! – csapott fel a gyerek nagymamája.
– Á, te kurva … – robbant fel Idot, és megnyomta Key nagymamáját.
– Jó, azt mondom! – mondta a varangy, és száz milliméteres skálát vett. Megtisztítottam a mellkason a címkét, és ismét közelebbről megnézem … – Valami nem oroszul van…
– Adj nekem
