akarsz kibújni? – kérdezte szarkasztikusan a szemét – kérdezte Ottila.
– Nincs nekem pénz vagy gyógyszer.
– Nos, ez megoldható. Minden fizeti a költségvetést. Ha megtaláljuk az orrot.
– És ha nem találjuk meg?
– És ha nem találjuk meg, akkor az összes költséget levonjuk tőled.
– Hogy van?
– És így van. Ha továbbra is ostoba kérdéseket tesz fel, elveszítheti munkáját. Érted?
– Így van, értem. Mikor megyünk?
– Hülye kérdés. Már ott lennénk. Menjünk most!
– És mi van ilyen hamar? Nem csomagoltam a bőröndöm?
– Mindig készen kell tartanunk. Tudta, hogy hol kap munkát… Mellesleg ugyanaz…
– Mi van?
– Nem csomagoltam a bőröndöm. Igen, nincs szükségünk rájuk. Érkezéskor vásárolja meg, amire szüksége van. Van bankkártyám.
– És ha nincs elég pénz?
– Dobni fog. – és ismét a kerületi rendőr ujjával a mennyezetre szegezte a száját, és hülye stílusban ugrott az asztalra, lábát integetve a kolléga orra előtt. Felállt, és gyalog keresztezte az asztalt Arutun és a széke között. Könnyek és elindult a kijárat felé.
– Mit ülsz? menjünk! – és intett a kezével, – és mintha Szentpétervár mentén sietne a Föld felett…
Elhagyták az erődöt, és csak egy krétával írt megjegyzést hagytak az ajtón:
“Ne aggódj. Sürgős megbízást hagytunk Szentpéterváron. Te Incephalate és Izya helyén maradsz – én helyett.. Én!”
És alul van egy másik kézírás kiegészítése:
“Bocs, Pupsik, visszajövök, ahogy kell! Amíg a bolhad felmegy. Várj rám, és visszajövök. Talán egy…”
Izya elolvasta a jegyzetet, és apja és Intsefalopat kézírásával írta a lapra, elrejtette a zsebében, és az ajtóból letörölte a feliratot.
– Nos, öreg kecske, érted. – Fogtam a mobiltelefonomat, és SMS-t küldtem apámnak. Aztán bement a házba, és odaadta az anyját. Elolvasta és vállat vont.
Hagyja lovagolni. Cseréljük ki. És egyetlen szót sem az apa folytatásáról. Érted?
– Természetesen, anya, értem… És vedd el a disznót az igazgatótól, ah? – javasolta.
– Mi vagy te? Mindent meg kell tennünk a charta és az igazságosság szerint.
– És őszintén kiabál rám?
– Ő a rendező. Jobban tudja. És ő maga is igazságot kap Isten előtt.
– Az lóg az irodában a falon?
– Majdnem. Ott lóg Vas Felix, helyettese. Oké, menj el a házi feladatod.
– megtettem. Anya, menhetek sétálni a folyón?
– Menj, de ne feledd, a kölyökkutya: fulladj, ne gyere haza. Megöllek… érted?
– Igen. – kiáltotta Izzy, és eltűnt az ajtó mögött…
APULAZ 3
– Nem, mecénás, maradhatnék, gyenge a szívem…
– Semmi, itt Szentpéterváron gázokat lélegzik és könnyebben.
Harutun is szeretne mondani valamit, hogy Klop feleségével maradjon, de elgondolkodva fordult a térdén mászó két farok felé, és hüvelykujjával a rovarot a nadrágjába nyomta.
– Mit akarsz kibújni? – kérdezte szarkasztikusan a szemét – kérdezte Ottila.
– Nincs nekem pénz vagy gyógyszer.
– Nos, ez megoldható. Minden fizeti a költségvetést. Ha megtaláljuk az orrot.
– És ha nem találjuk meg?
– És ha nem találjuk meg, akkor az összes költséget levonjuk tőled.
– Hogy van?
– És így van. Ha továbbra is ostoba kérdéseket tesz fel, elveszítheti munkáját. Érted?
– Így van, értem. Mikor megyünk?
– Hülye kérdés. Már ott lennénk. Menjünk most!
– És mi van ilyen hamar? Nem csomagoltam a bőröndöm?
– Mindig készen kell tartanunk. Tudta, hogy hol kap munkát… Mellesleg ugyanaz…
– Mi van?
– Nem csomagoltam a bőröndöm. Igen, nincs szükségünk rájuk. Érkezéskor vásárolja meg, amire szüksége van. Van bankkártyám.
– És ha nincs elég pénz?
– Dobni fog. – és ismét a kerületi rendőr ujjával a mennyezetre szegezte a száját, és hülye stílusban ugrott az asztalra, lábát integetve a kolléga orra előtt. Felállt, és gyalog keresztezte az asztalt Arutun és a széke között. Könnyek és elindult a kijárat felé.
– Miért ülsz? menjünk! – és intett a kezével, – és mintha Szentpétervár mentén sietne a Föld felett…
Elhagyták az erődöt, és csak egy krétával írt megjegyzést hagytak az ajtón:
“Ne aggódj. Sürgős megbízást hagytunk Szentpéterváron. Te Incephalate és Izya helyén maradsz – én helyett.. Én!”
És alul van egy másik kézírás kiegészítése:
“Bocs, Pupsik, visszajövök, ahogy kell! Amíg a bolhad felmegy. Várj rám, és visszajövök. Talán egy…”
Izya elolvasta a jegyzetet, és apja és Intsefalopat kézírásával írta a lapra, elrejtette a zsebében, és az ajtóból letörölte a feliratot.
– Nos, öreg kecske, érted. – Fogtam a mobiltelefonomat, és SMS-t küldtem apámnak. Aztán bement a házba, és odaadta az anyját. Elolvasta és vállat vont.
Hagyja lovagolni. Cseréljük ki. És egyetlen szót sem az apa folytatásáról. Érted?
– Természetesen, anya, értem… És vedd el a disznót az igazgatótól, ah? – javasolta.
– Mi
