és David Rhodes, de Billy Cobham és Paula Cole is elkísért Milánóba. Billy dobol, Paula pedig vokálozik.
Van valamilyen álma?
Igen, van. Bárcsak létezne már az Európai Egyesült Államok!
Miért?
Mert világossá vált, hogy a kis országok már nem rúghatnak labdába a globális gazdaságban. Szükség van egy olyan szervezetre, amely megvédi kulturális identitásukat, és képviseli őket a világ színpadán, valamint a pénzügyi piacokon. A túlélés érdekében, illetve különösen az olcsó kétkezi munkát kínáló országokkal való versenyben ezeknek az országoknak szilárd gazdasági képviseletre és megfelelő kereskedelmi unióra van szükségük. Fel kell hagynunk a világ két csoportra osztásával is, mely szerint van a hagyományos angolszász elit és a szegény országok, amelyek pusztán azért léteznek, hogy kizsákmányoljuk őket. Ünnepelnünk kellene az egyes országok népei közötti különbségeket, nem pedig megpróbálni mindenkit egyformára faragni.
3
Claudia Schiffer
A legszebb mind közül
Ő volt a világ legszebb és legjobban fizetett nője, és valószínűleg a legcenzúrázottabb is. „Én vagyok az egyetlen modell, akit soha nem fotóztak le félmeztelenül” – büszkélkedett. Még a Revlonnal kötött több millió dolláros szerződése is megtiltotta neki, hogy meztelenül pózoljon.
De minden megváltozott, amikor a Korpa ügynökség két spanyol fotósa fellebbentette a fátylat, és az egész világ megcsodálhatta a legendás Claudia Schiffer tökéletes kebleit. Nagy port kavart a nemzetközi sajtóban, egyedül a Bunte című német hetilap kímélte meg attól, hogy a címlapon kelljen pironkodnia, de még ők is többoldalas terjedelemben tapétázták ki a félmeztelen fotókkal a magazin belsejét. Claudia dühösen tiltakozott, majd bejelentette, hogy beperli a lapot, és csillagászati összegű kártérítést követel.
Volt néhány összeköttetésem a divatszakmában, ezért úgy döntöttem, hogy addig ütöm a vasat, amíg meleg, és megpróbálok interjút készíteni vele az olasz Panorama című hetilap számára. Nem volt könnyű menet, de az okvetetlenkedő ügynökével folytatott több tucat telefonhívást és hosszadalmas tárgyalást követően 1993 augusztusában kitartásom meghozta gyümölcsét, ugyanis meghívást kaptam, hogy készítsek interjút Claudiával egy családi nyaraláson a Baleár-szigeteken.
Ez valódi szenzáció volt. Claudia korábban soha nem beszélt az olasz sajtóval, és én voltam az első újságíró, akit meghívtak nyaralójuk meghitt, családias környezetébe. Ez volt az a hely, ahol a botrányt kirobbantó fotók is készültek: Port d’Andratx, a Mallorca szigetén, Palmától nyugatra fekvő exkluzív üdülőhely, ahol a Schiffer családnak már sok éve volt nyaralója.
1993-ban Claudiának különösen jó oka volt arra, hogy odautazzon pihenni. Éppen akkor fejezte be az Around Claudia Schiffer című, Claude Lelouch egykori rendezőasszisztense, Daniel Ziskind által rendezett, és Franciaországban, Németországban, valamint az Egyesült Államokban forgatott nagyszabású filmet, illetve dokumentumfilmet, amelyben önmagát alakította. A forgatás épp véget ért, és a világ televíziós csatornái tülekedtek, hogy megszerezzék a jogokat.
Mielőtt elindultam, kikotyogtam (ha őszinte akarok lenni, valószínűleg nem teljesen véletlenül) egy meglehetősen tehetős barátomnak, akinek a családja egy neves szerszámgyártó cég tulajdonosa, hogy Palma de Mallorcára megyek, ahol találkozom Claudiával. A barátom ekkor biztosított afelől, hogy nem kell szállodát foglalnom: „Van ott lent egy [csodálatos, száz lábas vitorlás] jachtom. Öt tengerész és egy szakács most éppen Palmában lógatja a lábát az én költségemen, és nincs semmi dolguk. Ha odamész, legalább megdolgoznak a pénzükért! Te pedig élvezheted a kellemes kis hajókázást Palmából Port d’Andratxba!”
Nem kellett kétszer mondania, így az interjú napján kétórás utazás után Palma irányából megérkeztem a haverom jachtjával a Port d’Andratx-i kikötőbe. Vidáman búcsút intettem a legénységnek, majd a Café de la Vista felé vettem az irányt, amely egy kellemes kis hely a kikötött jachtok sokaságával átellenben. Terv szerint itt találkoztam Claudiával fél négykor.
Ilyen stílusosan még biztosan nem érkezett újságíró interjúra!
*****
Nem kell sokáig várnom, amíg felbukkan a düsseldorfi rendszámú, Audi 100-as. Megérkeztek. Két férfi ül elöl, a hátsó ülésen pedig az elmaradhatatlan ügynököt, Aline Soulier-t látom. De hol van ő? Kicsit aggódom. A csalódottság nem tart sokáig. Egy hullámos szőke hajú nő jelenik meg Aline mögött, és előrehajol az ülésen. „Helló, Claudia vagyok” – mondja, kezet nyújt, és rám villantja mosolyát. Elképesztően gyönyörű, Lolita és Szűz Mária igéző keveréke.
Senki sem száll ki a kocsiból. „Mindenhol paparazzók vannak” – suttogja Aline, majd rövid autózás után megérkezünk a családi nyaralóhoz, egy egyszintes, téglavörös villához. Miközben bevezet, Claudia elmondja, hogy én vagyok az első riporter, akit valaha is meghívott ide, majd bemutat a családjának: „Az öcsém, a húgom, Carolin, ő pedig az édesanyám”. Claudia édesanyja tipikusan németes külsejű: rövid szőke hajú, nagyon kifinomult, és még a 180 centiméteres lányánál is magasabb. Édesapja, a Düsseldorfban praktizáló ügyvéd, nincs itt. Bennfentesek szerint ő az, aki a háttérből egyengette lánya sikerét, neki köszönhető, hogy a világ egyik legszebb nőjeként vált híressé.
Minden egy düsseldorfi éjszakai klubban kezdődött, ugye?
Nagyon fiatal voltam. Egyik este odajött hozzám a Metropolitan ügynökség vezetője, és megkért, hogy dolgozzak neki.
Hogyan reagált?
Azt mondtam neki: „Ha komolyan gondolja, akkor holnap beszélhet a szüleimmel.” Úgy értem, az emberek mindenféle csajozós dumával próbálkoznak a klubokban. Ez is könnyen lehetett volna valami ilyesmi, ráadásul nem is túl eredeti...
Közel áll a családjához?
Nagyon. Családként két lábbal állunk a földön. Apám ügyvéd, anyám pedig segít neki az adminisztrációban. Őket nem változtatta meg a sikerem; sokat kell tennem azért, hogy lenyűgözzem őket. Természetesen nagyon büszkék rám, de számukra ez csak a munkám, és elvárják, hogy a legjobb tudásom szerint végezzem.
A testvérei nem féltékenyek?
Természetesen nem! Egyszerűen csak büszkék rám, főleg a tizenkét éves öcsém. Van egy tizenkilenc éves húgom, aki egyetemre jár, úgyhogy nincs köztünk rivalizálás, és van egy húszéves öcsém is. Nagyon jóban vagyunk egymással.
Mindig velük nyaral Mallorcán?
Igen, kiskorom óta. Imádom ezt a helyet.
De most, hogy már idősebb, úgy tűnik, nem könnyű önnek egyszerűen csak sétálni itt
