Interjúk A „rövid” 20. Századból. Marco Lupis
Чтение книги онлайн.
Читать онлайн книгу Interjúk A „rövid” 20. Századból - Marco Lupis страница 7
Engem nem érintett meg a drog és az alkohol. A féltékenység igen, de nem igazán értem. Van mindenféle alakú, méretű, személyiségű és mentalitású modell, úgyhogy szerintem mindenkinek jut hely. És nem kell őrülten szépnek lenni. Minden nőben van valami szép. Csak ápolni kell.
Mi kell ahhoz, hogy valaki befusson?
A legfontosabb a jellem, mert szép nőkből nincs hiány a világon. Aztán szükség van tanulásra, személyiségre és fegyelemre.
A fegyelmet az étkezésre is érti?
Nem igazán. Nem dohányzom és nem iszom, de csak azért, mert egyik sem vonz. Nem eszem sok húst, mert szerintem nem tesz jót, és a zsírokkal is óvatos vagyok. De szeretem a csokoládét... Ja, és persze a Fantát! (nevet).
Hogy áll a pénzzel?
Nem minden, de lehetővé teszi számomra, hogy a jövőben azt csináljam, amit akarok. A pénz szabaddá tesz.
Mit jelen önnek az a szó, hogy szex?
Nekem? (úgy tűnik, őszintén meglepődött).
Igen, önnek.
Nos, olyasmit, ami természetes módon történik két ember között, akik szerelmesek egymásba. Ennyi.
Szexuális, illetve érzéki beállítottságú embernek tartja magát?
Abszolút.
4
Gong Li
Holdkóros
1996 elején éppenhogy elkezdtem távol-keleti tudósítóként dolgozni. Pár újságíró barátommal találkoztunk John Colmey-val, aki a Time-nak dolgozott Hongkongban. John összehozott a bájos kínai színésznő, Gong Li menedzserével, és sikerült exkluzív interjút készítenem a hölggyel a Panorama számára a Sanghaj közelében készülő film forgatásán.
*****
A Taj-tó partján fekvő Szucsou városában vagyunk, Sanghajtól mintegy nyolcvannyolc kilométerre nyugatra, ahol Chen Kaige a Csábító hold című film egyik utolsó jelenetének forgatására készül. A filmet az Isten veled, ágyasom! három évvel ezelőtti világsikere után nagy várakozás övezi. A stábtagok a mólón összezsúfolódott több mint kétszáz, 1920-as évekbeli ruhába öltözött statiszta között sürgölődnek. A nők chőngszámot, vagyis selyemből készült, hagyományos kínai ruhát viselnek, a férfiak közül páran gyaloghintón ülnek és olvasnak, a háttérben pedig dokkmunkások pakolják a rakományt egy gőzhajóra. Nagy búcsújelenetet forgatnak: Gong Li egy rendkívül gazdag, sanghaji család gyönyörű és elkényeztetett örökösnőjét, Ruyit játssza, akit vérfertőzés, ópiummámor és kétszínűség vesz körbe. Éppen Pekingbe készül vőlegényével,Zhonglianggal, akit Leslie Cheung, a hongkongi színész alakít, akivel az Isten veled, ágyasom! című filmben is együtt játszott.
A mólón áll Ruyi gyerekkori barátja, Duanwu (akit a feltörekvő tajvani sztár, Kevin Lin alakít), aki titokban mindig is szerelmes volt Ruyiba: „El kell képzelned, hogy ez az utolsó alkalom, hogy látod őt, a legeslegutolsó alkalom! Ezt kell látnunk az arcodon, ezt akarom látni!” – biztatja őt a bőrdzsekit és fekete farmert viselő, negyvenhat éves Chen. „Rendben... Yu-bei... [Kész...] Felvétel!” Ahogy Kevin Lin az induló hajót nézi, tisztán látszik rajta a fájdalom. „Oké!” – kiáltja elégedetten Chen. Mára ennyi volt.
Chen több mint két évet töltött a forgatókönyv írásával, és most nagy elánnal dolgozik, hogy filmje elkészüljön a májusi cannes-i filmfesztiválra. Chen Huai’ai fia, aki maga is a háború utáni filmművészet egyik óriása, jelenleg a kínai filmipar vezető alakja, és híres arról, hogy a legtöbbet hozza ki színészeiből, néha a végsőkig feszítve türelmüket. Ahogyan a kínai kormányét is, amely éveken át tiltotta, megvágta és cenzúrázta a filmjeit, mielőtt végül elismerte, hogy Chen a kortárs filmművészet mestere.
Az eddig hatmillió dollárba kerülő Csábító hold bizonyos mértékig jelképezi a kínai filmipar jelenlegi helyzetét: már nem teljesen elnyomott, de még nem is teljesen liberalizált, világszerte vetítik, de szilárdan kínai alapokon áll, valamint egyszerre kozmopolita, mégis szűklátókörű. A forgatási helyszín pedig a modern Kína leképeződésének tűnik.
A film sztárjai a „három Kína” jelenlegi krémje: Hongkong (Leslie Cheung), Tajvan (Kevin Lin) és a Kínai Népköztársaság (Gong Li). A rendező egy pekingi értelmiségi, a producer, Hsu Feng pedig a tajvani filmművészet egykori sztárja, aki egy üzletemberhez ment feleségül Hongkongba, ahol a nyolcvanas években megalapította a Tomson Films nevű vállalatot. Sőt, Hsu volt az, aki nyolc évvel ezelőtt rábeszélte Chent, hogy vigye vászonra Lilian Lee Isten veled, ágyasom! című regényét.
Bár Chen legújabb rendezésével kapcsolatban nagy a felhajtás, a kritikusok és a közönség leginkább a film vitathatatlan sztárja, Gong Li szereplése miatt izgatott. A harmincegy éves színésznő jelenleg kétségkívül a világ leghíresebb kínai nője. Korábbi filmjei közé tartozik a Vörös cirokmező (1987), a Vörös lámpások (1991) és az Isten veled, ágyasom! (1993). Nemrég ért véget nyolcéves kapcsolata Zhang Yimouval, a rendezővel, aki világsztárrá tette, és akivel tavaly forgatta utolsó filmjét, a Sanghaji maffiát.
Gong nyugati sikerei ellenére is ízig-vérig kínai maradt.
Beleegyezett, hogy a forgatási nap végeztével exkluzív interjút ad a Panorama számára.
Egy újabb nagyszabású film az ön számára, és egy újabb régi történet, amely ezúttal az 1920-as évek Kínájában játszódik. Mit gondol, miért van ez így?
Azt hiszem azért, mert Kína csak nemrégiben nyitotta meg kapuit a nagyvilág felé. Azóta a kínai mozi nagyobb stílusbeli és kulturális szabadságot élvez. A cenzúra éveken át nyilvánvalóan meghatározó szerepet játszott a kínai filmművészetben és az általa feldolgozott témákban, van azonban egy művészi magyarázat is – ha lehet ezt annak nevezni: sok kínai rendező gondolja úgy, hogy jó dolog olyan eseményekről filmet készíteni, amelyek a kulturális forradalom előtti időkben történtek. Ezáltal felidézhetők az akkori események és maga a korszak. És talán azt is gondolják, hogy a nemzetközi közönség számára még túl korai lenne olyan közelmúltbeli eseményekről szóló filmeket látni, amelyek még túl frissen és fájdalmasan élnek az emberek emlékezetében.
Ön a világ leghíresebb kínai nője. Érzi a „nagykövetséggel” járó felelősséget?
Őszintén szólva a nagykövet kifejezés egy kicsit megrémiszt. Számomra túl hangzatos! Mondjuk inkább, hogy úgy érzem, a filmjeimen keresztül hidat építhetek a kínai és a nyugati kultúra, illetve történelem között. Azt hiszem, joggal mondhatjuk, hogy önök nem sokat tudnak a modern Kínáról. Ezért nagy büszkeséggel