elkövetett kínzás is szerepelt. Az Egyesült Királyság csak nemrégiben írta alá az ENSZ kínzás elleni egyezményét, ami azt jelenti, hogy a vádak a kormányzása utolsó tizennégy hónapjában történt eseményekre vonatkoztak.
A chilei kormány azonnal ellenezte letartóztatását, kiadatását és bíróság elé állítását. Így kezdődött egy kemény, tizenhat hónapos küzdelem a Lordok Házában, az Egyesült Királyság akkori legfelsőbb bíróságán. Pinochet korábbi államfőként diplomáciai mentességre hivatkozott, de a Lordok a vádak súlyosságára való tekintettel elutasították, és engedélyezték a kiadatást, jóllehet számos megkötéssel. Nem sokkal később azonban a Lordok második határozata lehetővé tette Pinochet számára, hogy egészségügyi okokra hivatkozva (letartóztatásakor nyolcvankét éves volt) elkerülje a kiadatást – „humanitárius” megfontolásból. Az orvosi vizsgálatokat követően Jack Straw brit belügyminiszter 2000 márciusában, közel két évvel azután, hogy házi őrizetbe vették, engedélyezte Pinochet visszatérését Chilébe.
A bonyolult nemzetközi jogi csatározás kellős közepén, 1999 március végén utaztam Santiagóba, hogy az Il Tempo napilap számára tudósítsak a helyzetről, és interjút készítsek Pinochet legidősebb lányával, Lucíával. A Lordok Háza éppen akkor utasította el Pinochet mentelmi jog iránti kérelmét, és a repülőgép, amelyről a tábornok családja és támogatói azt remélték, hogy hazahozza őt Chilébe, nélküle tért vissza.
Santiago utcáin azonnali volt a reakció. Március 24-én a chilei főváros lélegzetvisszafojtva várta a döntést. A várost ugyan nem zárták le, de a Carabineros – katonai rendőrség – diszkréten jelen volt a potenciális gyújtópontokon: az elnöki székhelynél, a La Monedánál, a brit és a spanyol nagykövetségnél, valamint a Pinochetet pártoló és ellenző szervezetek székhelyeinél. A média teljes körű közvetítéséből a chileiek percről percre követhették az eseményeket. Reggel hét órától egész nap tartott az élő műholdas közvetítés Londonból, Madridból és Santiago különböző helyszíneiről, és ennek köszönhetően valóban történelmi eseménynek lehettünk tanúi. Helyi idő szerint dél körül, kevesebb mint egy órával a Lordok határozatának kihirdetése után két délutáni napilap is különkiadást jelentetett meg. Egyiknek a címlapja nagyon találóan fogalmazott: „Pinochet veszít, de nyer”.
Délelőtt Santiago lakói a McDonald's-tól kezdve a legkisebb bárokig a nyilvános helyeken lévő televíziókészülékek körül tolongtak, hogy nyomon kövessék a sorsdöntő fejleményeket. Az egyik nagy belvárosi üzlet dühös vásárlói könyörögtek az üzletvezetőnek, hogy kapcsolja át a tévét az élő londoni közvetítésre.
A helyzet nagyjából nyugodt maradt egészen késő délutánig, amikor mutatkozni kezdtek a feszültség első jelei. Helyi idő szerint négy órakor a városközpontban, a La Alameda2 és a Miraflores kereszteződésénél került sor az első összecsapásokra a diákok és a rendőrök között, mintegy tucatnyi ember megsérült, és körülbelül ötven diákot letartóztattak.
Rengeteg, a nyugalom megőrzésére való felszólítás hangzott el, főként a kormány tagjai részéről. Fernando Rojas Vender tábornok (az 1973-as államcsíny idején a La Monedát lebombázó pilóta, illetve a chilei légierő parancsnoka) gyújtó hangú megszólalásait, aki előző kedden nyilvánosan kijelentette, hogy Chilében a hangulat kezd „az 1973-ashoz hasonlóvá válni”, a kormány a leghatározottabban elítélte, így Rojas végül kénytelen volt szavait nyilvánosan visszavonni.
Aztán minden szem Mr. Straw-ra szegeződött. Pinochet támogatóinak propagandagépezete készen állt, hogy mozgásba lendüljön és lejárassa a brit belügyminisztert, akit azzal vádoltak, hogy az 1966-os országlátogatásán nyíltan és bőszen támogatta a chilei baloldalt. Egyesek állították, hogy bizonyítani tudják, hogy az ifjú Mr. Straw informális találkozón vett részt az akkori chilei elnökkel, Salvador Allendével, aki meghívta őt teára.
Képzelhetik, hogy úton Lucía Pinochethez rengeteg megbeszélendő dolog járt a fejemben.
*****
Inés Lucía Pinochet Hiriart Augusto legidősebb lánya. Csinos nő, aki jól tartja magát, és büszkén viseli besározott családnevét. Az egyetlen ok, amiért nincs a testvéreivel apja mellett Londonban, az az, hogy a lába gipszben van. Így kénytelen volt Santiagóban maradni, és vállalni azt a nem túl irigylésre méltó feladatot, hogy képviselje és főleg megvédje az örökös szenátort.
Gyönyörű otthonában találkozunk a város egyik jómódú negyedében, és a nyitott ablakon át halljuk, ahogy a tüntetők Pinochet-párti jelszavakat skandálnak. Három fiával – Hernánnal, Franciscóval és Rodrigóval – az oldalán közel egy órán át beszélget velem. Ezalatt édesapja jelenlegi helyzetéről és – óhatatlanul – egész Chile jövőjéről is szót esik.
Mit gondol az édesapja ügyében meghozott „humanitárius” döntésről?
Jobban örülnék, ha édesapámnak megadták volna a teljes mentelmi jogot, amely egy szuverén állam korábbi vezetőjeként megilleti. Büntetőper helyett politikai vita lett az állítólagos kínzásokról, népirtásról és más bűncselekményekről, meghajolva a szocialisták és az emberi jogok védelmére hivatkozók nyomása előtt.
Beszélt már az édesapjával? Hogy fogadta a dolgot?
Apám nem örül ennek. Figyelmeztették őt a „humanitárius” döntés lehetőségére. És pláne nincs elragadtatva attól, ahogy Jack Straw kezeli ezt az egészet.
Ő az, akiről itt azt állítják, hogy az 1966-os chilei látogatásakor Salvador Allendével teázott?
Így van. Ezt már évek óta tudjuk. Amikor letartóztatták apámat Londonban, Straw azt mondta, hogy élete álma vált valóra. Gondoljon csak bele.
Vagyis ez az ügy mostanra jogi ügyből humanitárius üggyé vált...
Mindig is politikáról szólt az egész! Nem volt értelme valaha is tárgyalásról beszélni; Londonban csak az elnöki mentelmi jognak és a területi szuverenitásnak kellett volna napirenden lennie, nem pedig a kínzásnak.
Mindazonáltal sok véleményalkotó megjegyezte, hogy ez egy történelmi döntés, amely fontos jogi precedenst teremt. Ön osztja ezt a nézetet?
Természetesen, hiszen ez az első alkalom, hogy ilyen helyzet áll fenn. Ne feledjük, hogy már sok éve léteznek nemzetközi egyezmények, de még soha nem volt olyan per vagy bíróság, amely az emberi jogok megsértése miatt hozott volna ítéletet vagy szabott volna ki büntetést. Az apámat kísérleti nyúlként használják!
Milyen az édesapja egészségi állapota?
Ne feledje, hogy nyolcvanhárom éves, és nemrég esett át egy komoly műtéten. Lassan gyógyul, de cukorbeteg, és napi szintű kezelésre és felügyeletre van szüksége.
Féltené az egészségét, abban az esetben, ha kiadják?
Igen, ez nagyon visszavetheti őt. És különösen aggódom édesanyám egészségéért.
