kell mennünk, nincs mit tennünk,Nincs már itt mit innunk, ennünk.
El kell mennünk, nincs mit tennünk,
Más utat kell innen vennünk.
Mit is érünk a szép szóval,
Ha nem kinálsz borral, jóval.
Mit is ér egy két itcze bor,
Isten hozzád jámbor!
153
Richten lakodalom lesz,
Benne százszor összeüssük a bokánk,
Hoppa! kedvem éledez.
Vig öröm tanyája vár ránk,
Ucczu ficzkó! flóta, czimbalom,
Tánczra termett czifra lánysereg,
Borözön, sült, csőrögehalom
Mellett, eb a ki kesereg.
154
A vasvári malomban sok verebek laknak,
A vasvári verebek sok malomban laknak.
Lám megmondtam, Jutka,
Ne menj oda!
Tili tuli, tili tuli nyaff!
De a Jutka oda ment, nem fogadta a szót,
Engedetlenségeért méltán is meglakolt.
Mert a buzás garad
Reá szakadt.
Tili tuli, tili tuli nyaff!
155
Haragszik a gazda,
Hogy mit itt mulatunk;
Vigye el a házát;
De mi itt maradunk.
156
Nosza legény, a tánczba!
Itt a leány, szedd ránczba.
Ugrasd, forgasd mind orsót,
Köszöntsd reá a korsót.
Ez az élet gyöngyélet!
A sarkantyúd zörögjön,
Fényes patkód dörögjön.
Kezed, lábod mozogjon,
A lejtőre hajuljon.
Ez az élet gyöngyélet!
Hipp hopp itt is, amott is,
A mi házunk előtt is.
Menjünk tánczba, vigadjunk,
Egyet kettőt ugorjunk.
Ez az élet gyöngyélet!
157
Széles az asztal,
Keskeny az abrosz,
Vékony a vacsora.
Hunczut a gazda,
Nem néz a napra,
Csak a szép asszonyra.
158
Adj kezembe egy pohár bort,
Hadd igyuk el a régi tort,
Ez a pohár ha kiürűl,
Minden gondom bele merűl.
159
Bort ide ifju asszony!
Hogy torkunk el ne aszszon.
Ha német torok aszna,
Megáztatná a Kraszna.
Bort a haramiának,
Bort a magyar fiának,
Bort a hány, annyi itczét,
Vagy felverjük a pinczét.
160
Csipkebokor, körmös agyag
Énekemet énekeli.
Már megürült a poharam,
Töltsd koma teli.
Sárga rigó, torkos fuvó,
Rezes kalapácsa,
Bikfa nadrág, tüdős hurka,
Mamariska kása.
Akaszsza fel három águ
Vasvilla nyakára,
Hadd piruljon, holnap után
Jó lesz vacsorára.
Lovagolni kurta farku
Paripa körme tetején,
A kit meg nem bir a lába,
Járjon a fejen.
Ritka madár okos ember
Ezen a világon,
Amott ül egy sárga rigó
Egy letörött ágon.
Fejtsétek meg meséimet,
Kik tudósok vagytok:
Lengyel, oláh, német, görög,
Magyar, angol, török.
Félre csapá komámasszony
Paszomántos kontyat,
Ölbe hordja czigányasszony
Sivító porontyát.
161
Nem kell nekem sem cziprusi
Sem a veres burgundi.
A rajnai, malagai,
Hiszem istenemet,
Nem hevít engemet.
Van somlaink, badacsonyink,
Híres magyar boraink;
Észgyulasztók, gondszalasztók,
Annyi mint a tenger,
Ihatik az ember.
A soproni, ruszti, tokai,
Az istenek itali,
Ha pediglen illyenekben
Halandó részesűl,
Úgy tartson, idvezűl.
Félre gondok, kurvanyátok,
Nem is nézek reátok,
Igyál pajtás, jól hozzá láss,
Úgy jó, ha az halál
Bennünk vigan talál.
Jó éjszakát édes eszem,
Nincs ma reád szükségem.
E poharat kiürítem,
Újra tele töltöm,
Te reád köszöntöm.
Igyál pajtás, jól hozzá láss,
Ha ez elfogy, majd lesz más.
Nem róják ezt sem rovásra,
Sem a gerendára,
Csak a jég
